Bolgár középkor

By | 2022-02-09

Írtam már bolgár történelmi cikket. De most egy összefoglaló elemzést készítettem. Csak a legfontosabb adatokkal.

Ez így a középkori bolgár állam története 681-1395 között, de ha mindent hozzáveszünk, akkor 632-1422 között, ez is két külön időrészben.

Bolgár alatt itt csak dunai bolgár értendő, azaz a mai Bulgária. Az ősbolgár törzsek, mint a magyarok, sztyeppei nép voltak, eredetükről több elmélet is van, a legdélibb szerint a mai tadzsik-afgán határvidék az őshaza, a legészakibb szerint a mai kínai-mongol határvidék nyugati szakasza.

Ami biztos: az ősbolgárok a IV. században jelennek meg Európában mint a hun szövetség részei, vagy csúnyábban fogalmazva: mint a hunok vazallusai. A hun állam szétesése után az ősbolgárok sok részre szakadnak, egy rész a mai Magyarországra került avar uralom alá, a legnagyobb rész azonban a Fekete-tenger északi partvidékén telepedett meg, ahol megszületett az első bolgár önálló állam 632-ben, fővárosa nem messze onnan volt, ahol a mostani új krími híd keleti vége található (jelenleg ez egy falu, neve Szennoj).

Az államot 651-ben megtámadják a kazárok, ezért a kazár kán vazallusa lesz. Az ősbolgárok egy része elmenekül, négy különböző irányban. Ebből két rész tud tartósan megmaradni. Egy kisebb rész északkeletre megy, ott megalapítja a Volgai Bulgáriát (ez egészen 1240-ig létező állam), a nagyobb rész pedig délnyugatra megy, a Duna torkolatához, ebből lesznek a dunai bolgárok.

A dunai bolgárok 680-ban átkelnek a Dunán, behatolnak a Római Birodalom területére (a mai Románia területén). A Római Birodalom határa a Fekete-tenger nyugati partján a Duna-torkolat volt, ez Moesia (görögül: Mojszia) tartomány része volt.

A bolgár nacionalizmus hagyományos jelszava a 3 volt római tartomány neve: Moesia – Thracia – Macedonia, alapvetően ezt a 3 területet tekinti a modern bolgár nacionalizmus “ősi” bolgár területnek.

A következő századok lényege éppen ez: harc a bolgárok és a bizánciak között. A bolgárok el akarják ismertetni államukat a bizánciakkal, a bizánciak pedig le akarják verni a betolakodókat, s a területet visszacsatolni. A konfliktus tulajdonképpen csak akkor ér véget, amikor megjelennek a színen a törökök a XIV. században, s immár ők lesznek mindkét fél számára a fő ellenség.

Bulgária 700-ban (a mai országhatárokkal)

Íme a sorsdöntő pillanatok:

680 – A bizánci hadsereg háborút indít a területére behatoló ősbolgárok ellen, de veszít: ennek fő oka, hogy Aszparuh bolgár kán sikeresen szövetséget köt a mai Észak-Bulgáriában élő szláv törzsekkel.

A Duna-delta szerepe a bolgár nemzettudatban hasonló, mint a magyarban a Vereckei-hágó. Ezért is fájó pont, hogy ma ez külföldön van (ma ez a román-ukrán határvidék legkeletibb része).

681 – A vereség után Bizánc elismeri a bolgár államot. Ez számít hivatalosan a bolgár államalapításnak, a kommunista bolgár címeren rajta is volt az évszám.

a kommunista bolgár címer (a korabeli vicc szerint ez halotti koszorú, rajta az ország születésének és halálának évszámával)

685 – Az eredetileg csak a mai északkelet-bulgáriai és román tengermelléken lévő bolgár állam nyugatra és délnyugatra terjed, ennek oka: a mai Magyarország területén élő bolgárok elhagyják területüket, délre költöznek, a mai Macedónia és Kelet-Szerbia vidékére, majd egyesülnek a bolgár állammal. (De a mai dél-Bulgária és Szófia környéke továbbra is bizánci terület még ekkor.)

717 – A bizánci-bolgár kapcsolatok barátságos csúcsa, a bizánci császár segítséget kér Tervel bolgár kántól a Bizáncra támadó arabok ellen. Az arabok elűzése után a kapcsolatok ismét romlani kezdenek. Bulgáriában közben belső káosz kezdődik, az uralkodó hatalma egyre gyengül, csak a VIII. sz. 70-es éveire sikerül ismét megerősíteni a hatalmat.

811 – Látszólag sikeres bizánci támadás, a bolgár fővárost ugyanis földig rombolják a bizánciak, s a bolgár hadsereg nagy része megsemmisül, de hazafelé menet a Balkánon való átkeléskor a maradék bolgár hadsereg Krum kán vezetésével csapdába csalja a bizánciakat a Varbica-hágónál (a legkeletibb hágó a Balkánon), a 60 ezres bizánci hadsereg megsemmisül, maga a császár is elesik a csatában.

A bizánci vereség után a bolgárok megszerzik a mai Dél-Bulgária részét (Plovdiv és környéke), valamint a megszerzik a mai bolgár Fekete-tengeri partvidék északi és középső részét (csak a mai Várna marad bizánci).

813 – Az új bolgár etnikum kialakulásának fontos lépése, az addig létezett autonómiák megszűntetése. Korábban a szláv és az ősbolgár lakosság szövetségben élt, de egymástól külön, mindenki a saját szabályai alapján. 813-tól egységes közigazgatás és közös jogrend kerül bevezetésre az ország egész területén.

A kor fő konfliktusa a keresztény-pogány ellentét. A pogányok – mely a többségi vallás volt az ősbolgárok között – a kereszténységben bizánci politikai eszközt láttak, így ragaszkodtak az eredeti valláshoz. A szlávok jelentős része viszont már ekkor is keresztény volt.

Végül a kereszténypárti tábor győzött. Ennek egyik oka, hogy Borisz kán (864-től: Borisz cár) felemeli az arisztokráciába a szláv nemeseket, másrészt ügyesen kijátssza Bizáncot. A Bizánc elleni félelmeket úgy szereli le, hogy a németekkel és a római pápával állapodik meg a kereszténység felvételéről. Majd ezt tárgyalási alapnak használva engedményeket ér el Bizáncban: a konstantinápolyi pátriárka végül támogatja Borisz követelését, hogy az új bolgár egyház ne legyen része a bizánci egyháznak, hanem attól független legyen, ráadásul saját egyházi nyelvvel a görög helyett.

864 – Bulgária államvallása a kereszténység lesz. Mivel az egyházi nyelv és ezzel együtt az államnyelv az egyházi szláv lesz – ezt a nyelvet Cirill és Metód bizánci szerzetesek hozzák létre a 860-as években, a Thesszaloniki környéke szláv nyelvjárások alapján -, a nyelvi egység lassan megszületik: az ősbolgár nyelv lassan kihal, immár egységes nyelvű új egyesített bolgár etnikum alakul ki.

870 – A bolgár egyház függetlenségét elismeri a negyedik konstantinápolyi zsinat – erre a precedens a ciprusi egyház esete, melyet a harmadik egyetemes zsinat 431-ban függetlennek ismer el, ezzel létrehozva az első új független egyházat az 5 ősi pátriárkátus mellett.

A középkori Bulgária legsikeresebb szakasza kezdődik, az ország terüle nyugaton elér a Adriai-tengerig, a mai Albánia fele is bolgár lesz. A helyzetet a bizánci vezetés megalázónak érzi, ezért igyekszik a maga javára fordítani az erőviszonyokat.

Bulgária 900-ban (a mai országhatárokkal)

917 – Sikertelen bizánci támadás. Anheloj folyónál (görög neve: Aheloosz), a Fekete-tenger partján, a mai Pomorie és Neszebar üdülőtelepülések között a bolgár haderő Szimeon cár vezetésével megveri a bizánciakat. Az eredmény katasztrofális Bizánc számára, mert a bizánci vereség hatására az addig bizánci szövetséges magyarok és besenyők felmondják a szövetséget Bizánccal, így megszűnik Bulgária számára minden veszély északi irányból is.

923 – Szimeon cár azonban túlértékeli a győzelmét, követeli, hogy legyen ő megválasztva új bizánci császárnak, célja a két ország egyesítése saját uralma alatt, saját magát “bolgárok és rómaiak császárának” nevezve. Bizánc sikeresen ellenáll, s Szimeon kénytelen felismerni: nem képes Konstantinápolyt elfoglalni.

A következő években Bizánc igyekszik erősíteni magát, új szövetségeseket keresve. Ugyanezt teszi Bulgária is, mely a magyarokkal és a németekkel köt szövetséget. Ennek keretében lett pl. Belgrád (Nándorfehérvár) magyar terület.

968 – Petar cár alatt aznban a bizánciak sikeresen ráveszik az oroszokat, támadjanak Bulgáriára északról, miközben ők délről támadnak. Hamarosan a két szövetséges egymás ellen fordul, de Bizánc sikeresen kihasználja a helyzetet, egész Kelet-Bulgária bizánci uralom alá kerül.

1014 – Bizánci támadás Nyugat-Bulgária ellen is. A kljucsi csatában a bizánciak megsemmisítik szinte a teljes bolgár hadsereget. Még folynak kisebb harcok, de 1018-ban megszűnik immár a teljes bolgár állam, Szamuil cár meghal, infarktust kap miután szembesül a hírrel hadserege megsemmisüléséről. A teljes volt bolgár területből római (bizánci) tartományok lesznek:

  • Bulgaria tartomány: a mai északnyugat-Bulgária, Szófia vidéke, s a mai Észak-Macedónia, fővárosa: a mai Szkopje (Észak-Macedónia),
  • Dirrahiu tartomány: a mai Albánia, fővárosa: a mai Durrës (Albánia),
  • Makedonia tartomány: a mai Délnyugat-Bulgária, s Görögország és Törökország legészakibb része, fővárosa: a mai Edirne (Törökország),
  • Parisztrion tartomány (a “Parisztrion” görög szó jelentése szó szerint “Duna-mente”): a mai Északkelet-Bulgária és a román tengermellék, fővárosa: a mai Szilisztra (Bulgária),
  • Szirmium tartomány: a mai Kelet-Szerbia, fővárosa: a mai Szávaszentdemeter (Szerbia),
  • Trakia tartomány: a mai délkelet-Bulgária, s az európai Törökország nagyobb része, fővárosa a mai Lüleburgaz (Törökország).

1018-ban még magát cárrá nyivánítja Szamuil egyik leszármazottja, II. Preszijan cár, aki pár hónapig ellenáll az albán hegyvidéken, majd Magyarországra menekül, ahonnan még 1061-ben bekövetkezett haláláig próbálja fenntartani a bolgár államiságot, egyfajta – mai szóval – emigráns kormányként, de semmilyen tényleges hatalommal.

a kljucsi csata helyszínén emlémű, mely az ezredik évfordulóra épült

Tehát 340 év után Bizánc teljes sikert ér el. Egészen 1185-ig nincs is Bulgária.

1185 – egy bolgár-kun földbirtokos testvérpár – Ivan Aszen és Petar – felkelése a mai Északkelet-Bulgáriában sikerrel jár. A felkelés kiinduló oka egyébként nem is politikai. S érdekes módon közvetve Magyarországgal kapcsolatos. II. Iszaakiosz császár III. Béla magyar király lányát, Margit hercegnőt készült feleségül venni, s az esküvő pompájának anyagi biztosításához különadót vetett ki az említett területen, ahol Ivan Aszen és Petar is földbirtokosok voltak. A különadó felháborodást váltott a földesurak között, s végül ez a felháborodás nőtt fegyveres felkelésbe, majd függetlenségi harcba. Miután Bizánc képtelen megbirkózni a felkeléssel, 1187-ben inkább elismeri a bolgár függetelnséget, s békét köt az új állammal.

Ezt Bizánc gyengesége is elősegítette. A Kis-Ázsiában megjelenő törököktől 1071-ben szenvedte el első vereségét Bizánc, ezt több hasonló vereség követte. Ezzel együtt – ugyanabban az évben – Bizánc elvesztette utolsó nyugati területét is. Párhuzamosan ezzel a központi hatalom meggyengült.

A katasztrófa persze 1204-ben jött, amikor a 4. keresztes hadjárat Jeruzsálem helyett Konstantnápolyt “szabadította” fel, ezzel Bizáncból gyakorlatilag a nyugati keresztesek gyarmata lett.

1204 – Bizánc megszűnésével persze meg is szűnt a bolgár-bizánc viszály, de helyette jött egy nagyobb probléma, a Latin Császárság. Kalojan bolgár cár ezt azzal igyekezett leszerelni, hogy unióra lépett a római pápával, azaz Bulgária hivatalosan katolikus lett, bár ez a gyakorlatban sose lett véghez víve. Közben Kalojan folyamatosan hintapolitikát folytat: egyszerre tárgyal a Latin Császársággal és a bizánci elit által létrehozott Nikaiai Császársággal. Ezt folytatják utódai is.

1235 – Bulgária hivatalosan is felmondja az uniót Rómával, de nem vállal nyít konfrontációt a Latin Császársággal.

1242 – Látva a magyarországi tatárjárást, Bulgária önként vállalja a mongol vazallusi státuszt, így megmenekül a mongol támadástól.

1261 – A Latin Császárságot megdönti a Nikaiai Császárság. Bulgária déli határán ismét megjelenik Bizánc ezáltal, közben a mongolok mégis támadnak északról, ezen kívül súlyos polgárháború robban ki, az ország gyakorlatilag 3 részre szakad.

1277 – A mongol támadással megbirkózni képtelen bolgár hatalom ellen parasztfelkelés tör ki, egy Ivajlo nevű disznópásztor vezetésével. A bizánciak ki akarják használni a helyzetet, s támadnak, de – csodaszerűen – Ivajlo legyőzi a bizánciakat. Emiatt a bolgár arisztokrácia elismeri Ivajlót cárnak, de hatalma nem tart sokáig, mert a mongolokat ő se képes megállítani. A mongolok pedig inkább a volt legitím dinasztiával akarnak vazallusi szerződést kötni, nem Ivajlóval.

A következő években Bulgária a mongolok vazallus állama.

1300 – A mongol uralom vége. Pár év stabilitás után az ország ismét 3 részre szakad.

1340 – Az ország észak-keleti része, Dobrudzsa végleg független lesz. 1397-ben a románok hódítják meg, 1444-től török terület.

1393 – A törökök elfoglalják Veliko Tarnovót, a központi bolgár állam fővárosát, majd 1395-ben egész területét.

1396 – A törökök elfolalják a 3. bolgár állam fővárosát is, Vidint. Az állam teljes elfoglalása 1422-ben fejeződik be.

Közben Bizánc még kitart majdnem egy századig. A törökök 1453-ban foglalják el a fővárost, az utolsó bizánci terület pedig 1475-ben kerül török kézre – ez a Krím déli részén fekvő kis bizánci terület, a mai orosz Mangup nevű város és környéke.

Végülis így a bizánci-bolgár viszályt a török uralom fejezi be.

Ezzel másodszor is megszűnik Bulgária, egészen 1878-ig. De az már nem a középkor.