Magyarországgal ellentétben, Bulgáriában az olimpia sose volt akkora nagy nemzeti ügy.
Míg Magyarország csak egyetlen alkalommal nem vett részt önszántából az olimpián (1984-ben), addig Bulgária egy csomó olimpiát kihagyott. Egyszerűen az állam nem támogatta a részvételt pénzzel, így nem nevezett be senki.
Magyarország az összesített olimpiai éremtáblázatban máig az első 10-ben van, Bulgária meg a 20-30. hely között, csak a kommunizmus alatt állt a 10-20. helyeken.
Vicces módon, viszont az első modern olimpián, 1896-ban részt vett Bulgária, mégpedig 1 sportolóval. A sztori kifejezetten érdekes.
Amikor Bulgária felszabadult a török uralom alól 1878-ban, az egyik nagy probléma a szakemberhiány volt. A bolgár kormány igyekezett külföldieket csábítani az országba, jó anyagi feltételekkel (pl. így kerültek az országba tömegesen magyar cukrászok, erről írtam már).
Az első szófiai gimnázium – sokáig az egyetlen a városban – 1879-ben lett megalapítva. Itt éppen szakképzett tornatanárra volt kiírva pályázat. Erre jelentkezett egy Charles Champaud nevű svájci testnevelés-tanár. Vele együtt összesen 12 svájci tanár érkezett az országba. Charles Champaud gyorsan beilleszkedett, egy időben tréfásan a „Sarl Sampov” nevet használta.
Champaud nagy sportrajongó volt, egyrészt részt vett a bolgár labdarúgás megszervezésében, másrészt amikor értesült, hogy olimpia lesz Athénben, felkereste az illetékes bolgár szerveket, Bulgária miért nem vesz részt. Nagy érdeklődést nem sikerült kiváltania, de azt mondták neki: ha nem kér pénzt erre, akkor miért nem megy ő, képviselje ő Bulgáriát.
Akkor még nem voltak bonyolult szabályok ki kit képviselhet, így Champaud – bár csak svájci állampolgár volt – tényleg elment az olimpiára, ahol talajtorna, lólengés, s korlát versenyen vett részt mint Bulgária képviselője. (Csak az 1908-as olimpiával kezdve lettek szabályok megállapítva ki képviselhet egy adott országot.) Érmet nem szerzett ugyan, de máig híres ember Bulgáriában – Szófiában utca van elnevezve róla -, hiszen a legelső bolgár olimpiai résztvevő és legelső pontszerző egyben (lólengésben 5. lett).
Champaud aztán abbahagyta sportoló pályafutást (egy focimeccsen súlyos sérülést kap, ugyanis focista is volt a tornászi pályáján kívül), így elhalt a bolgár olimpiai mozgalom. Bulgária a legközelebb csak 1924-ben vett részt.
Az igazi csúcs a kommunizmus alatt volt, akkor szovjet mintára a sport állami prioritás lett Bulgáriában. De ekkor se lett a bolgár olimpiai részvétel soha olyan sikeres, mint a magyar.
A rendszerváltozás után persze teljes összeomlás jött.
Most már eljutottunk oda, hogy az emberek minden éremnek örülnek.
Bár annak megítélése sajátos, hogy sok az import-sportoló. A mostani párizsi olimpia 7 bolgár érmese közül 2 aranyérmes és 2 bronzérmes de facto külföldi: orosz, ukrán, iráni, kubai. S közülük 3 nyilvánvalóan „sportállampolgár”, azaz csak a versenyzés miatt lett bolgár állampolgár. Egyedül a kubai valós eset: ő tényleg Bulgáriában él évek óta, bolgár felesége van.
