Bulgária a II. világháborúban

Megosztás:

A háború kitörésekor Bulgária kinyílvánítja semlegességét. A bolgár közvélemény és a vezetés közös akarata, hogy túl veszélyes lenne ismét háborúba lépni, mert ez lehet a harmadik vereség (1913 és 1918 után) egy nemzedéken belül. A kormányzat tehát a politikai megoldásra összpontosít a területi revíziót illetően.

1940 februárjában a cár kinevezi miniszterelnöknek a németbarát, de a nácizmust elutasító Bogdan Filovot. Filov pártonkívüli volt, híres bolgár régész, a Bolgár Tudományos Akadémia elnöke, s természetesen a cár közeli barátja.

pravonaglas

Az új kormány egyik intézkedése: kiterjeszti a nőkre is a választójogot.

bg51

Bulgária a II. vh. kitörésekor

A magyar-román tárgyalások mintájára, melynek eredményeképpen Románia visszaadja Erdély északi részét Magyarországnak békés úton (II. bécsi döntés), a bolgár kormány hasonló tárgyalásokat kezdeményez Romániával, a bolgár-román megállapodás a magyar-román után 9 nappal kerül aláírásra, ennek értelmében Románia visszaadja Bulgáriának Dél-Dobrudzsát, cserébe pedig a bolgár lakosság kitelepül Romániából, s Bulgária lemond minden jövőbeli igényről Észak-Dobrudzsát illetően. Ezzel párhuzamosan 30 ezer román nemzetiségű bolgár állampolgár kitelepül Romániába, önkéntes alapon, míg a Dél-Dobrudzsában élő románok számára a kitelepülés kötelező. (Ezzel szűnik meg Bulgáriában gyakorlatilag teljesen a román kisebbség, mely addig jelentős volt Vidin környékén, mára alig párezer ember maradt.)

bg71

Bulgária Dél-Dobrudzsa visszakapása után – ez a határ egyezik a maival

Eközben mindkét háborús fél igyekszik a maga oldalára vonni Bulgáriát. Németország és Olaszország megígéri a revíziós bolgár törekvések támogatását, de a bolgár vezetés nemet mond, tanulva a múlt eseményeiből. Úgyszintén az USA és a Szovjetúnió – mely akkor még Németország szövetségese volt – szövetséget ajánlanak Bulgáriának. A Szovjetúnió egyenesen katonai szövetséget ajánl Bulgáriának, szeretné kibérelni a fekete-tengeri bolgár kikötőket, cserébe kijelenti, hogy támogatni fogja a jogos bolgár igényeket. A bolgár vezetés ezeket az ajánlatokat is elutasítja, kitart a semlegesség mellett.

Közben a németbarát irány a kormány politikájában folyamatosan erősödik. Ennek oka nem a náciszimpátia, hanem sokkal inkább az erős Németország melletti kiállás támogatása volt. 1942 végéig mindenképpen úgy tűnt, hogy Németország megállíthatatlan, így érdemesnek tűnt a vele való szövetség.

Léteztek ugyan náci szimpatizánsok is Bulgáriában, ezek azonban ellenzékben voltak egészen 1940 végéig. 1941-től jelentkező tendencia, hogy a kormányzat bekapcsolt egyes nácibarát személyeket is az államapparátusba.

A németellenes irányt elutasító orosz- és angolpárti Agrárpárt fegyveres felkelést tervez a hatalom megbuktatására, ehhez a jelentős támogatottságú kommunista párt és rajta keresztül a Szovjetúnió segítségét kéri, de a tervből nem lesz semmi: ekkor a Szovjetúnió még Németország szövetségese, és nem érdeke egy ilyen felkelés. Így az Agrárpárt puccsot kezd előkészíteni, a brit titkosszolgálat tudomásával, azonban a tervet a bolgár titkosszolgálat felfedi, a tervezett puccs vezetői, köztük az Agrárpárt elnöke, Georgi M. Dimitrov (nem rokona a kommunista vezér Georgi Dimitrovnak, csak névegyezés) Törökországba, majd onnan Egyiptomba menekül, ahonnan csak a háború után tér haza.

london

korabeli orosznyelvű kommunista plakát, mely éljenzi a német-szovjet szövetséget – a plakát szerint a német és a szovjet légerő közösen bombázza Londont! – a szöveg: „a testvérnépek találkozót szerveztek az ellenséges város felett, minden egyes kézfogásuktól remeg a birodalmi Britannia”

1940 végén a kormány beterjeszti a bolgár zsidótörvényeket a parlamentbe, a jogszabály 1941 januárjában lép életbe. A fő célja ennek a német vezetés szimpátiájának elnyerése, valamint az erősödő bolgár náci szervezetek befolyásának csökkentése.

brnk

bolgár nácik felvonulása 1940-ben

Egyébként az antiszemitizmus idegen, importált jelenség volt Bulgáriában. Az országban alig kb. 50 ezer fős zsidó kisebbség élt (a lakosság kb. 1 %-a), akik nem vallási, hanem elsősorban etnikai kisebbségként léteztek. Nem létezett tehát a nyugat-európai típusú zsidó asszimiláció, a bulgáriai zsidókat senki sem tekintette bolgároknak – se ők maguk, se a többség -, hanem idegen kisebbségnek minősültek, Bár a bulgáriai zsidóknak jelentős szerepük volt a gazdaság egyes területein – pl. számarányukhoz képest jelentősen felülreprezentáltak voltak pl. a pénzügyi, a jogi, a gyógyszerészeti, a dohánynagykereskedelmi ágakban -, sosem számítottak ellenséges csoportnak, ami az oka természetesen az volt, hogy a bolgár nemzettudat elsősszámú veszélynek mindig a török és a muszlim kisebbséget tekintette, így minden más kisebbség – zsidók, örmények, görögök, románok, stb. – jelentéktelennek, sőt esetleges szövetségesként jött számba a muszlimokkal szemben. Volt még Bulgáriában pár tízezer zsidó származású asszimilált személy is, ezek azonban nem voltak semmilyen közösségben a zsidókkal, s bolgároknak számítottak – ők ellen még a bolgár nácik sem emeltek kifogást.

ivanvariklechkov

Iván Variklecskov, az első bolgár tengernagy – szefárd zsidó ősöktől származó, a XIX. század elején elbolgárosodott család leszármazottja

A bolgár zsidótörvény sok tekintetben keményebb a magyar zsidótörvényeknél (pl. megtiltja zsidóknak, hogy Szófiában lakhassanak), amiben enyhébb, hogy a hatályba lépés napja előtt keresztény vallást felvett zsidókat nem nyilvánítja zsidóknak a törvény (míg a magyar verzió a legalább egy zsidó nagyszülővel rendelkező keresztényeket is zsidónak minősíti).

A jövő szempontjából a legkárosabb hatású a zsidótörvény azon pontja, mely megtiltja a honosítást a jövőre nézve zsidók számára.

everi

felirat egy bolton: tilos a belépés zsidóknak

1941 februárjában napirendre kerül a Háromhatalmi Szerződéshez való csatlakozás. Ennek közvetlen előzménye az olasz-görög háború, melyet Mussolini függetlenül kezd meg, a németekkel való egyeztetés nélkül. A háborút a görögök – mindenki megdöbbenésére – megnyerik, sőt ellentámadást kezdenek a menekülő olaszok ellen, ami viszont arra készteti Hitlert, hogy kisegítse az olaszokat. A terv szerint a Romániában állomásozó német csapatok Bulgárián keresztül támadnák meg Görögországot. Hitler cserébe felajánlja Borisz cárnak a görög Nyugat-Trákia Bulgáriához való csatolását. A cár beleegyezik, de mindenképpen szeretné elkerülni azt, hogy az ország – mint az előző háborúban – minden szomszédjával háborús konfliktusba kerüljön, így további feltételként szabja, hogy Jugoszlávia is csatlakozzon a Háromhatalmi Egyezményhez, azaz maradjon fent a jó viszony Bulgária és Jugoszlávia között, csak Görögországgal legyen háború.

hitlerboris

Borisz és Hitler hivatalos tárgyalásuk előtt

Hitler sikeresen meg is győzi a jugoszláv vezetést, ennek hírére Bulgária március 1-jén csatlakozik a Háromhatalmi Szerződéshez. Végül Borisz cár terve mégis kudarcot vall: bár 25-én a jugoszláv vezetés valóban aláírja a Háromhatalmi Szerződést, két nappal később a nagy részben németellenes jugoszláv hadsereg puccsot hajt végre és átveszi a hatalmat, kinyilvánítva kilépését a szerződésből. Ezt követi a Jugoszlávia elleni közös magyar-német-olasz agresszió áprilisban, mely 2 hét alatt megdönti a jugoszláv kormányt. Borisz cár megpróbálja menteni a helyzetet, ezért nem kapcsolódik be a közös magyar-német-olasz akcióba, megvárja a jugoszláv kapitulációt. Annak másnapján születik meg a bolgár-német megyezés Jugoszlávia egyes részeinek átadásáról Bulgárai részére. A bolgár csapatok április 19-én vonulnak be Jugoszlávia területére, kizárólag arra a részre, melyet Bulgária visszakapott területként az olaszokkal és a németekkel való egyeztetés után.

A következő napon, április 20-án csatlakozik a Görögországban harcoló német és olasz erőkhöz, megtámadja Görögországot. Hitler átadja Bulgáriának Nyugat-Trákiát, kivéve a török határ közelében lévő sávot.

bg61

Bulgária a Jugoszláviától és Görögországtól való revízió után – a mai Macedóniai Köztársaság nyugati sávját  és a mai Koszovó legnagyobb részét az akkor olasz gyámság alatt álló Albánia kapja meg

1941 júniusában megindul a német-támadás a Szovjetúnió ellen. Borisz cár ezt illetően semlegességet hirdet, s ezt be is tartja, Hitlernek ezt azzal indokolja, hogy Bulgáriát Oroszország szabadította fel a török uralom alól, így a bolgár hadsereg erkölcsi okokból képtelen lenne harcolni a keleti fronton. Cserébe felajánlja, hogy Bulgária tehermentesíteni fogja a németeket Szerbia és Görögország megszállási övezeteinek irányításában.

Ettől kezdve Bulgária látja el Németország diplomáciai képviseletét Moszkvában és a Szovjetúnióét Berlinben, egészen 1944 szeptemberéig.

A bolgár kommunisták ekkor fegyveres ellenállást szerveznek, elsősorban a Bulgáriában tartózkodó német csapatok, de a bolgár hatalom ellen is, ez a bolgár kommunista partizánmozgalom. Résztvevőinek száma 15-20 ezer fegyveres, plusz kb. 200 ezer fő civil segítő. Gyakorlatilag polgárháborús állapotok alakulnak ki a partizánok és a rendőrök harcában a következő 3 évben.

1941 decemberében „jelképes hadüzenetet” intéz Bulgária az USA és Anglia ellen. Ez a bolgár kormány állítása a közvélemény számára. Természetesen a kifejezés nevetséges, mert jelképes hadüzenet nem létezik. A „jelképes” hadüzenetre válaszként 2 évvel később megkezdődik Bulgária bombázása a brit és amerikai légierő által, természetesen nem „jelképes” bombákkal.

prl

a bolgár parlament épülete brit légitámadás után

A bolgár miniszterelnököt, akinek hivatali ideje alatt csatlakozott Bulgária a hitlerista hatalmakhoz és megtörtént ez a hadüzenet 1945-ben kivégzik hazaárulás miatt. (1996-ban a bolgár bíróság megsemmisíti az ítéletet, formai okok miatt: a vádlottnak nem volt lehetősége védekeznie.)

1942 augusztusában Hitler kéri Bulgáriát, hogy mivel az ország nem harcol a keleti fronton, ezért előzetes igéretéhez híven segítse a német katonai igazgatás alatt álló autonóm Szerbia (a kormány nácibarát szerbekből állt, de bennük sem bíztak meg a németek teljesen, így egészen a háború végéig maradt a német katonai irányítás) területén a partizánok elleni harcot, hogy ezzel tehermentesítse a német erőket. A bolgár hadsereg Szerbiába 1942 augusztusában vonult be és 1944 augusztusáig volt ott jelen. Később – 1943 szeptemberétől – ugyanez megtörténik Görögországban is: bolgár katonai közigazgatás kerül bevezetésre a Bulgáriához csatolt Nyugat-Trákiától nyugatra eső görög területen.

1943 februárjában a még 1941-ben felállított Zsidóügyi Kormányhivatal vezetője, Alekszandar Belev megállapodást írt alá a német SS bulgáriai képviselőjével. A megállapodás értelmében a bulgáriai zsidók németországi koncentrációs táborokba kerültek elszállításra, hivatalos munkaerőként a közös háborús erőfeszítések támogatására.

A megállapodás gyakorlatba való átültetése 1943 márciusában kezdődik meg, először a bolgár területen tartozkodó hontalan zsidókat érintve. 4058 fő kerül deportálásra Lom dunai kikötőig a Görögországtól visszaszerzett területekről, aztán 7144 fő Lom és Vidin kikötőkig Macedóniából, majd 161 fő Szerbia volt többi részéről szintén a vidini kikötőig. A kikötőkből német hajók szállítják tovább a zsidókat Bécsig, Bécsből mindenki a treblinkai megsemmisítő táborba kerül, a háborút a deportáltak kevesebb mint 10 %-a éli túl.

Gyakorlatilag a revízióval megkapott területekről minden hontalan zsidó deportálásra kerül. Borisz cár pár embernek egyéni alapon állampolgárságot ad (ezek olyan zsidók, akik fegyveresen harcoltak a bolgár oldalon az előző világháborúban), ők megmenekülnek. Ezen kívül pár tucatnyi ember elbújik a deprtálás elől, majd átszökik az olasz irányítás alatt álló Albániába, ahonnan az olasz hatóságok nem deportáltak senkit.

jewbg

zsidók deportálása a szkopjei vasútállomáson

Március 17-én kezdődik a bolgár állampolgárságú zsidók deportálása, először Plovdivban. Ez ellen azonban már széleskörű tiltakozás bontakozik ki, Kiril érsek (bolgár ortodox egyház) és Dimitar Pesev, a bolgár parlament elnöke vezetésével. A kormány elhalasztja ezért a deportálást, majd a parlament úgy dönt, hogy az ügyben Borisz cár fog dönteni a kormány helyett. A cár ekkor rendeletet ad ki, hogy a „zsidókérdés” megoldását Bulgária határain belül kell véghezvinni. Ebből a célból zsidó táborokat hoztak létre, ahol a bulgáriai zsidók teljes létszámban megérik a háború végét. Borisz cár azzal indokolta a döntést Hitler előtt, hogy a zsidó munkaerőre szüksége van a bolgár hadseregnek a görög és a jugoszláv fronton, így azt nem tudja kölcsön adni Németországnak.

Hitler neheztelt a bolgár döntésért, de azt végül elfogadta, s nem tett semmit a döntés erőszakos megváltozatatása érdekében, bár ekkor már harmadik éve német csapatok állomásoztak Bulgária területén.

peshev

Dimitar Pesev emléktáblája a róla elnevezett közterületen Tel-Avivban

1943 tavaszától kezd megszűnni a biztos hit a német győzelemben, Borisz cár titkos tárgyalásokat kezdeményez Törökországban az angolokkal.

Augusztus végén Borisz cár, hazafelé utazva Hitlerrel való tárgyalása után, a repülőgépen infarktust kap és meghal, alig 49 évesen. A soha meg nem erősített találgatások szerint a német titkosszolgálat mérgezte meg, mert Hitler tudomást szerzett az angolokkal megkezdett titkos tárgyalásokról.

Az új uralkodó az akkor hatéves II. Szimeon cár, aki helyett Filov miniszterelnök, a hadügyminiszter és a gyerekcár nagybátyja irányítják az országot kormányzói tanácsként.

500

Szimeon cár korabeli bankjegyen

1944 elején erősödik az országban mind a legális parlamenti ellenzék, mind az illegális kommunista partizánmozgalom tevékenysége: követelik, hogy a kormány kössön békét a Szovjetúnióval és egyoldalúan vonja vissza a bolgár csapatokat Szerbiából, valamint hagyjon fel a partizánok elleni akciókkal.

A kormány fokozza a partizánok elleni harcot, de Egyiptomban titkos tárgyalásokat kezd az USA-val és Angliával, melyek kijelentik: kizárólag Bulgária teljes kapitulációját fogadják el.

Augusztusban Románia átáll a szövetségesek oldalára, így a szovjet csapatok harc nélkül eljutnak a bolgár határra. Augusztus 26-án Bulgária kinyilvánítja, hogy kilép a háborúból, abbahagy minden katonai műveletet  a szövetségesek ellen, s ezentúl semleges lesz, s felszólítja a német csapatokat, hagyják el az országot. A semlegességi nyilatkozatot azonben egyetlen külföldi állam sem veszi komolyan. Ezért szeptember 2-án a kormány lemond, s átadja a hatalmat a legális, szövetségespárti ellenzéknek. Az új kormány megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Németországgal. Szeptember 5-én a Szovjetúnió hadat üzen Bulgáriának, azzal az indokkal, hogy Bulgária nem fejt ki harcot a német hadsereg ellen, majd 8-án a szovjet csapatok átlépik a bolgár határt. Szeptember 9-én puccs történik Szófiában: a kommunisták és szövetségeseik – az úgynevezett Hazafias Front – veszik át a hatalmat. A kommunista Bulgáriában szeptember 9. volt a nemzeti ünnep, a dátum a kommunista bolgár címeren is szerepelt.

99

A háború Bulgária számára hamarosan folytatódik a szövetségesek oldalán, de erről külön cikkben majd.