Category Archives: alkotás

Amikor magukat is unják

Az idei eurovíziós dalfesztivál vicces momentuma a német versenyző volt. A németek fanatikus emberek, mindegy mi éppen az ideológia, de abban ami az adott pillanatban hatályos, abban fanatikusak. Szóval adott egy heteroszex srác, aki homokosnak öltözik, majd jelszavakat énekel a színpadról. Mondanivalója, hogy ő árja felsőbrendű, akarom mondani, szivárványliberális felsőbbrendű, aki mindenkit lenéz, s ezt a “nem érzek… Read More »

Az ellenzéki tábor

Az ellenzéki tábor (nem a pártok, hanem a szavazók, ideértve a potenciális szavazókat is) több egymással nem kompatibilis csoportra oszlanak, ezek durván a következők, ballibaista eltökéltség szerint csökkenve rangsorolva: a harcos gyurcsányista, más szóval hagyományos ballib keménymag, aki nem akar mást mint 1990-2010 visszahozatalát, minden mást engedménynek, legfeljebb ideiglenes célnak tekint, a mérsékelt ballib, aki hibáztatja a 2010… Read More »

Oszkár-öröm Bulgáriában

Sose néztem a liberalizmus főünnepét, az Oszkár-díjak átadását Hollywoodból, az emberiség pöcegödrének székhelyéből. Nem is érdekelt soha, ki nyer, ki veszít. Idén azonban kivételt tettem, nagyon vártam az eredményeket. Mi az oka ennek? Mert idén egy bolgár színésznő volt a jelöltek között. A legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ez Marija Bakalova, aki a Borat-2 című iszonyúan rossz és tehetségtelen… Read More »

Amit nem lehet lokalizálni

Amikor még nem voltak a neten filmek, kénytelen voltam televíziót nézni. Amit általában szeretek az a művészibb alkotás, dehát ez ritkaság a tévében. A többi műfajból meg a sci-fi (a fantasymentes sci-fi) és a humor a kedvencem. Az amerikai humoros sorozatokban van egy alapszint, ami egyszerűen nem vicces. Ezeket képtelen voltam nézni. Van a közepes szint, ami alapból… Read More »

Neotonék Kubában

A Neoton együttest sose szerettem. Olyan baráti körben nőttem ugyanis fel, ahol a Neotont utálni volt szokás, két okból is. Először is, a diszkózenét le kellett nézni, mert “a rockzene az igazi”. Én egyébként szerettem Szűcs Juditot, ő volt a kor kettes számú magyar diszkósztárja a 70-es évek végén, 80-as évek elején. De ezt rockkedvelő haverjaim megbocsátották nekem,… Read More »

Üvegtörők

Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből – ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment). A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd rádöbben mi is… Read More »

A hobbitársadalom

Az emberi társadalom célja a közösséget alkotó egyének anyagi és szellemi jóléte. A modern polgári társadalom azonban kitermelte a parazitákat, s mára a legfőbb vágy: parazitává válni. Kisgyerekek basszák egymást (s ez még a jobbik eset, mert az alternatíva a felnőttekkel való szex), nyugdíjasok meg úgy csinálnak, mintha frissen végzett diákok lennének. S hazudnak, csalnak, megjátsszák magukat. Indokoltnak… Read More »

Kazohínia ismét

Csak most értesültem, hogy kedvenc magyar könyvemnek lett immár egy második angol fordítása is. Az első, 1975-ös angliai kiadás még a szerző életében történt, kb. nulla hatást ért el. A mostani második amerikai kiadásról viszont már legalább vannak viták az amerikai kiadó YT-csatornáján. A könyv, amit a Horthy-rendszer cenzúrázott annak vallásellenessége miatt, s melyet a kommunista rendszer pedig… Read More »

A mieink rágódnak

Megfogalmazta a tökéketes agyatlan ballib krédót egy kommentelő, azt mondja: a mieink véleményt alkotnak, rágódni valót adnak, vitát generálnak, az ellenségeink meg csak indokot szolgáltatnak, melyet amúgy fel se fognak. Akkor is, ha ugyanazt mondják! Az ürügy: nem tudják a ballibek máig hová tenni Kertész Imrét, aki évtizedekig az idoluk volt, majd élete utolsó pár évében viszont keményen… Read More »

Végtelen

Ül otthon a házaspár járványkaranténban, ekkor megszólal a férfi: Lefilmezlek a telefonommal. Oké, kezdjek vetkőzni? Nem, nem olyan film. Valahogy így kezdődhetett az új angol sci-fi film készítése. A férj írta a forgatókönyvet, ő az operatőr (a telefonjával, nem vicc), s persze ő a rendező. A feleség meg az egyetlen főszereplő, sőt szinte az egyetlen szereplő, mert a… Read More »