A Neoton együttest sose szerettem. Olyan baráti körben nőttem ugyanis fel, ahol a Neotont utálni volt szokás, két okból is. Először is, a diszkózenét le kellett nézni, mert “a rockzene az igazi”. Én egyébként szerettem Szűcs Juditot, ő volt a kor kettes számú magyar diszkósztárja a 70-es évek végén, 80-as évek elején. De ezt rockkedvelő haverjaim megbocsátották nekem,… Read More »
Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből – ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment). A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd rádöbben mi is… Read More »
Az emberi társadalom célja a közösséget alkotó egyének anyagi és szellemi jóléte. A modern polgári társadalom azonban kitermelte a parazitákat, s mára a legfőbb vágy: parazitává válni. Kisgyerekek basszák egymást (s ez még a jobbik eset, mert az alternatíva a felnőttekkel való szex), nyugdíjasok meg úgy csinálnak, mintha frissen végzett diákok lennének. S hazudnak, csalnak, megjátsszák magukat. Indokoltnak… Read More »
Csak most értesültem, hogy kedvenc magyar könyvemnek lett immár egy második angol fordítása is. Az első, 1975-ös angliai kiadás még a szerző életében történt, kb. nulla hatást ért el. A mostani második amerikai kiadásról viszont már legalább vannak viták az amerikai kiadó YT-csatornáján. A könyv, amit a Horthy-rendszer cenzúrázott annak vallásellenessége miatt, s melyet a kommunista rendszer pedig… Read More »
Megfogalmazta a tökéketes agyatlan ballib krédót egy kommentelő, azt mondja: a mieink véleményt alkotnak, rágódni valót adnak, vitát generálnak, az ellenségeink meg csak indokot szolgáltatnak, melyet amúgy fel se fognak. Akkor is, ha ugyanazt mondják! Az ürügy: nem tudják a ballibek máig hová tenni Kertész Imrét, aki évtizedekig az idoluk volt, majd élete utolsó pár évében viszont keményen… Read More »
Ül otthon a házaspár járványkaranténban, ekkor megszólal a férfi: Lefilmezlek a telefonommal. Oké, kezdjek vetkőzni? Nem, nem olyan film. Valahogy így kezdődhetett az új angol sci-fi film készítése. A férj írta a forgatókönyvet, ő az operatőr (a telefonjával, nem vicc), s persze ő a rendező. A feleség meg az egyetlen főszereplő, sőt szinte az egyetlen szereplő, mert a… Read More »
Amikor kiskamasz voltam, a 70-es években, sokat álmodoztam a szükséges találmányokról, melyekre szükség lenne. Kizártam az eleve fantasztikusnak látszó dolgokat, lásd mindenkinek repülő autó és hétvégi nyaralás a Marson, igyekeztem realisztikus lenni. Három fő dolog jutott eszembe. Egy. Olyan rendszer, mellyel a televízió, a rádió, s a mozi műsorai bármikor visszanézhetőek/hallgathatóak. Valamiféle adatbázis, mely tartalmaz mindent, s melyhez… Read More »
Nem vagyok egyébként versrajongó, a prózát sokkal jobban kedvelem. De a magyar költészet napja alkalmából íme három kedvenc magyar versem: Szeretném aláhúzni, ez a 3 legjobb vers, a “legjobb” nem jelent azonban egyetértést, így pl. a legutolsó mondanivalójával egyáltalán nem értek egyet. U. i.: Nagyon nehéz volt nem betenni a Levegőt! és a Nagyon fáj című verseket, de… Read More »
A rendszerváltozás egyik mellékhatása, hogy a szexuális magatartást illetően Kelet-Európa teljesen felzárkózott a nyugathoz. Míg pl. a 80-as években a magyar lányok első nemi aktivitása 17-18 éves kor között következett be, addig ez ma 14-15 éves korra esett vissza. Gyakorlatilag csak egyes vallási szubkultúrák tagjainál fordul elő manapság, hogy pl. egy érettségizős lány még szűz. Ugyanez teljesen igaz… Read More »
A múlt hónap közepén ballibbant akció volt Budapesten, Orwell nevével: A gond az, hogy egyre több ember ismeri Orwell nevét, s ezzel párhuzamosan egyre kevesebben értik ki volt, mik voltak az elvei, s miket írt. Ami ma ismert az az Orwell “mém”, annak is valamilyen liberális kifacsarása. Orwell átértelmezése mint a liberális demokrácia apologétája egyszerűen nevetséges. Bár ezt… Read More »