Category Archives: közös

Bátor ukrán

Andrej (Andrij) Baumejszter neves ukrán katolikus teológus, filozófus, videóblogger legutóbbi megszólalása rendkívüli bátorságról tanúskodik. Baumejszter képes volt azt mondani, hogy a mai ukrajnai oroszellenes kulturális hadjárat teljesen ugyanaz, mint a nyugati progresszívista cancel culture. Baumejszter egyébként az orosz-ukrán viszályban teljes mértékben az ukrán oldalt támogatja. Azaz itt nem valamiféle oroszbarát szimpatizánsról van szó. Ami pedig az általános orosz-ukrán… Read More »

Az elfajzott művészet

Néha a normalitás teret nyer a liberális világban. Sajnos kevésszer, de éppen ezért meg kell becsülni a kevés ilyen alkalmat. Mivel Hitler ezt a témát kisajátította, nem szabad beszélni róla. Pedig létezik. Ez az elfajzott művészet, mely valójában álművészet. Szóval kellemes meglepetés volt a HVG cikke Damien Hirstről, aki egyébként – nem vicc! – a leggazdagabb brit “művész”.… Read More »

Hiererchia

Amikor a premodern társadalmat hirdetjük, a tipikus liberális válasz “dehát akkor is volt elit és kisember”. Ami viszont csúsztatás. Senki se állította, hogy nem volt akkor társadalmi hierarchia. Valójában hierarchiamentes társadalom nem létezik, a kommunizmus se volt ilyen, a kommunizmusban is voltak osztályok, kasztok, csak más alapon rendeződtek, mint egy liberális, kapitalista társadalomban. A kérdés tehát nem az,… Read More »

Fogatlan mucsai bunkók

A liberalizmus inherens problémája, hogy a liberalizmus és a demokrácia eszméi kizárják egymást. Ez máig megoldhatatlan feladat a liberális megmondóembereknek. Miért zárja ki egymást a két eszme? Mert a demokrácia azt vallja, a mindenkori többség döntsön, míg a liberalizmus merotokratikus, azt hirdeti a legjobbak kiválasztódnak természetes alapon. Márpedig nem dönthet egyszerre az átlagpolgár és a “szakértő”. A liberális… Read More »

Fejlődni kötelező

2007-ben kezdtem meg multikarrieremet, bár a “karrier” szó erős túlzás, mert soha, sehol nem haladtam előre semmilyen, akár enyhén magasabb pozícióba se. Tulajdonképpen pont ez volt a nagy baj velem. Ugyanis kiderült: mindenki köteles álmait megvalósítani munkáján keresztül, s az álmok kötelező eleme a munkahelyi karrier. A legelején még azt hittem, a kérdésekre valódi választ kell adni. Aztán… Read More »

A piaci diktátum rosszabb

Tanulmányozva az egyes netes platformok cenzurázási gyakorlatát, az a megdöbbentő következtetés derül ki, hogy valami láthatatlan erő állapítja meg a szabályokat, s ezekhez képest az eltérések minimálisak. S nincs az égvilágon semmilyen összeesküvés. Egyszerű rendszerlogika ez. A netes platformok költségei hatalmasak, gyakorlatilag hatalmas befektetés nélkül garantált a csőd. Egyrészt sok felhasználó kell, másrészt az egyetlen bevételi forrás a… Read More »

London 1981

Először 14 évesen jártam Londonban. Átutazóban, alig 2 napra. Ami akkor azonnal feltűnt: szinte minden rosszabb munkakört idegenek töltöttek be. Akkor persze még nem léteztek kelet-európai vendégmunkások. Akkor a szállodai alkalmazottak, a bolti eladók, a taxisok, a pincérek, s minden hasonló “alantasabb” foglalkozások betöltői abszurdan nagy arányban voltak “barnák”, azaz valószínűleg India és a hozzá közeli országok szülöttei.… Read More »

Diplomáciai alapok

A románokban nagyon szeretem azt, hogy amikor segget nyalnak, mindig azzal a tudattal teszik, hogy ezt csakis saját pillanatnyi érdekükben teszik, s amint fordul a helyzet, abbahagyják, azaz sose lesznek szerelmesek a seggbe, amit éppen nyalnak. Ez egy felnőtt, ésszerű megoldás: kihasználni a helyzetet, amikor úgyis kényszer alatt vagyunk, de sose feledni a kényszer meglétét. Ilyen egy jól… Read More »