Életem első kommunistáját Kubában ismertem meg. Egyébként sok párttagot ismertem. Családban is volt, rokonok között is, sőt még igen magas rangú pozicióban lévő is volt a rokonok között. De kommunista egyik sem volt, egyik sem hitt a kommunista elméletben. Így nagyon érdekes volt megismerkedni egy igazi hithű kommunistával. Az illető egy 2 méter magas, vékony francia néger volt,… Read More »
1986-ban Kubában szereztem jogosítványt. Miközben Magyarországon mindig nehéz volt a jogosítványszerzés, emlékszem, panaszkodtak az emberek, hogy milyen sok pénz, milyen nehéz a vizsga, direkt meghúzzák aztán az embert a vizsgán, hogy megint fizessen, s milyen sok idő az egész, én mindebből semmit sem tapasztaltam. Tulajdonképpen apám sofőrje tanított nagyjából 40-50 órányit. Dehát a cél az volt, hogy legyen… Read More »
A Havannai Egyetem az egyik legrégibb az egész nyugati féltekén. A tanítási koncepció szuperelitista, azaz az sem baj, ha egy adott évben egy adott szakon egy szál ember sincs, de a lényeg a minőség. Mi spanyol filológiára jártunk két félévet. Az első félévben beiratkozáskor voltunk 70-en, a második félévre viszont csak 25-en maradtunk. Nekem is kétszer kellett utóvizsgáznom az… Read More »
Az ember saját társaságát kedveli. Hát, így aztán az is kialakult, hogy nekünk ismerőseink, barátaink köre elsősorban nem kubaiakból állt, hanem más Kubában élő külföldiekből. A legtöbb külföldi természetesen szovjet volt. Összesen talán 20 ezer család. Viszont saját kasztot alkottak, s ők még a „baráti” Kubában is ellenőrzés alatt álltak, tömbökben éltek, s az egyes tömbök között a… Read More »
Kubai viccek Kubából és az USÁ-ból 1. A nyolcvanas évek eleje. A kubai hadseregben politikai oktatás folyik. Az oktató kiteszi a táblára Ronald Reagan képét és megkérdezi a kiskatonáktól, hogy felismerik-e. Senki sem válaszol, segíteni próbál az oktató:– Hát ő az, aki miatt ilyen szegénységben élünk..Erre a kiskatonák felszabadultan mosolyognak:– Ó, hát így már könnyű, de szakáll és… Read More »
