A társadalmi nyelvjárásokat szokás kódoknak nevezni. Még előfordul a stílus és a regiszter megnevezés is. Mondjuk ünnepélyes, hivatalos, hétköznapi, baráti, szlenges, stb. – lehet sokféleképpen felosztani. A kódváltás azt jelenti, egy adott helyzetben az egyikről a másikra váltunk. Leírt szövegben a kódváltás jellemzően vicces. Pl. szlengről hirtelen hivatalosra váltani, vagy fordítva. A kedvenc megélt esetem: hárman beszélgetnek, 2… Read More »
Mivel a YouTube a megnézett tartalom alapján ajánl, így többet között sok nyelvészeti tematikájú anyagot is feldob nekem ajánlásként. Az utóbbi hónapok idegesítő jelensége: pár szót/mondatot megtanult emberek elmennek az illető nyelvi közegbe, majd ott csillogtatni kezdik nemlétező tudásukat. A rosszabb verzióban ez mindenféle szar reklámba torkollik, lásd “megtanultam ezzel az alkalmazással 72 óra alatt kínaiul”. Ezen a… Read More »
A modern nagyhatalmiság furcsa jele, hogy a nagyhatalom emberei nem tudnak idegen nyelveket. Nagyjából a II. vh. óta van ez így. A XVII. sz. közepe és a II. vh. között – azaz 300 éven keresztül – a francia volt a diplomácia nyelve, s mindenki természetesnek tartotta, hogy ismerni kell. Teljesen függetlenül attól, mi a francia állam hatalmi pozíciója.… Read More »
Ukrajnában immár teljeskörű lett a harc az orosz nyelv ellen. Már tilos az orosz nyelv bármilyen használata a magánéleten kívül. Persze ez szánalmas, másrészt meg jó hír: azt jelzi, hogy a kijevi CIA-hunta már maga se bízik a győzelemben. Hasonló volt Magyarországon is, a Rákosi-korszakban. Akkor ellenséges nyelvnek volt kikiáltva a német, a szerb-horvát és a szlovén, természetesen… Read More »
Idegen nyelvekben mindig az a nehéz, amire nincs rendes szabály. Ha ugyanis van szabály, azt meg lehet tanulni, s már csak gyakorlás kérdése az egész. Ha viszont nincs szabály, nincs mit megtanulni, marad csak a magolás, értsd begyakorlás. Jó esetben a szabálytalanságok száma kicsi. Mondjuk az angolban van kb. 200 szabálytalan ige, az összes többi meg szabályos. A… Read More »
A magyar kommunista rendszer bevezetése után, valamikor az 50-es években sikerült kialakítani egy orosz-magyar átírási rendszert. Persze volt benne egy sor logikátlanság, meg még kivételek is, de mégis: lett egy rendszer. Most nem részletezném, de most az alap az oroszra jellemző keménység/lágyság átadásának kérdése. A szabályzat lényege ebből a szemszögből: az orosz lágy d, n, t mindig jelölendő,… Read More »
Nyilván nem arról van, amikor egy ország neve ténylegesen is megváltozik, ez szuverén döntés kérdése ugyanis. Lásd amikor a volt belga Kongó 1971-ben Zaire lett, majd 1997-ben ismét visszavette a Kongó nevet. (Egyébként a Zaire név alatt legalább nem volt meg a máig létező “két Kongó” probléma.) Vagy még: amikor Felső-Volta neve Burkina Faso lett, vagy amikor Nyugat-Szamoa… Read More »
Amikor az ember idegen nyelvű magyarázotakat olvas idegen nyelv oktatásában, az mindig sajátos élmény. Egyrészt nem magyarázzák meg azt, amit esetleg a mi anyanyelvünk szemszögéből magyarázni kellene, máskor viszont túlmagyaráznak számunkra magától értetődő dolgokat. Mondjuk magyar szemszögből nézve mulatságos egy átlagos amerikai spanyol-tankönyv vagy spanyolóra kezdőknek. Hosszasan magyarázzák mi a közvetlen tárgy és a közvetett tárgy közti eltérés,… Read More »