Az értelmiségi vágy, különösen a rendszerkritikus értelmiségé: elszakadni az anyagi síktól, függetlenné válni a hétköznapok nyomó terhétől. Mert akkor aztán teljes erővel képes lesz magát adni, nem lesznek korlátok, s ő lesz a nagy megmondó. A gond az itt, hogy ha valóban sikerül elszakadni a gondoktól, ezzel együtt a nagy megmondó el fogja veszteni kapcsolatát a hétköznapokkal, s… Read More »
A szerencse nem Isten műve, így felesleges szerencséért imádkozni, pedig ez népszerű keresztény magatartás. A véletlen egyszerűen a rendszer tervezett eleme, nem csodaszerű természetfeletti. Imádkozni érte nem más, mint bármi anyagiért imádkozni. Azaz valójában nem a dologért magáért van az ima, hanem a megfelelő saját lelki állapotért. Pl. a hívő le akar fogyni. Nem azért imádkozik, hogy holnap… Read More »
Az állatok mindenképpen materialisták, semmivel se törődnek, ami közvetlenül és azonnal nem érzékelhető. Se múlttal, se jövővel nem foglalkoznak, se feltételezésekkel, csakis a jelen van. Ha látszólag segítőkészek és önzetlenek, akkor is ez mindig hideg számítás eredménye. A házi kedvencként tartott háziállat persze eltanul az embertől egyet és mást. De ez csak díszlet, a lényeg ott is a… Read More »
A cégnél 5 műszak van. Egyik rosszabb a másiknál. A reggeli 7-től 16-ig van. 5-kör fel kell hozzá kelni, ami nem jó. Aztán napi kétszer felesleges utazás oda és haza. Egyetlen előnye: szabad az este. Van a délutáni műszak. 15-től 24-ig. Még rosszabb. Éjfélkor nem jön időben a taxi (a cég fizeti), egyszer fél 2-re értem csak haza,… Read More »
Legutóbbi adásukban Puzsérék visszatértek szellemi témájukhoz. Ami jó, mert ebben tényleg képesek értelmeset mondani. Tulajdonképpen mindig a legnagyobb rejtély számomra Puzsérben az volt, hogy lehet valakinek a kedvence egyszerre Hamvas Béla és a liberalizmus. Lehet, hogy bennem a hiba, de az én Hamvas-olvasatom egyértelműen antiliberális, sőt Hamvas egyértelműen egy antimodernista szellemi irány legnagyobb magyar képviselője. De ezek összeegyeztetése… Read More »
A munkahelyi kiegésről már írtam, ez alapvetően egy civilizációs, rendkívül sznob álbetegség. Még sosem láttam pl. építkezésen lapátoló munkást vagy gyári esztergályost kiégni. Egyszerűen nincs rá idejük: mert vagy dolgoznak vagy pihennek, s nem pazarolják idejüket idiótaságokra. A munkahelyi kiégés jellemzően irodai proletárok hobbija, olyanoké, akik elhitték magukról, hogy munkájuk „érdekes” lesz, hogy „megvalósítják magukat”, meg hamarosan ők… Read More »
Pihentet-e az üdülés? Engem nem. Sőt hosszútávon rosszul hat rám, hiszen ráébreszt arra amit eleve tudtam: milyen is lenne egyáltalán nem dolgozni. A válasz: jó lenne. Figyelem: nem-dolgozás alatt nem azt értem, hogy az ember nem csinál semmit, hanem azt, hogy nem végez semmilyen tevékenységet, melynek egyetlen oka a megélhetési kényszer. Nálam olyan nincs, hogy nem csinálok semmit.… Read More »
A tömegember mind negatív, mind pozitív módon félreérti az emberiséget. A negatív mód még meg is magyarázható. Mindig könnyú magamnak megbocsátani, míg másnak nehéz. Lásd, amikor én indokolatlanul goromba vagyok, azt mondom, a stressz miatt, meg mert korábban valami más miatt megsértettek. Egyébként meg kedves ember vagyok, nem szokásom a gorombaság, de most így alakult: tulajdonképpen én alig… Read More »