Cigánytelep a központban

By | 2022-03-03

Akkor jutott ez eszembe, amikor a múlt hónapban Orbán Viktor nevezetes maszknélküli süteményvásárlása zajlott.

Az illető esemény helyszínét – Páty (Pest megye) központja – ugyanis kiválóan ismerem. Sőt magát a cukrászdát is, bár amikor én ott jártam legutoljára, pár éve, még nem a cukrászat volt a fő profil.

Ugyanis 9 éven keresztül – 1997-2006 között – Pátyon éltem. Alapvetően egy szimpatikus református magyar község ez, katolikus kisebbségel. (A református templom óriási, az eredeti központban van, míg a katolikus templom kicsi, egy mellékutcában található.) Páty annyiban sajátos, hogy nem sváb, míg az összes környező település német volt, legalábbis a németek II. vh. utáni kitelepítését megelőzően. A helyi legendák szerint Pátyon a honfoglalás idején besenyők telepedtek le, akik persze aztán elmagyarosodtak, s ők lettek a magyarság védoszlopai a környező sváb tengerben Mohács után. Ugyanis amikor Páty oszmán lett a XVI. sz. végén, a helyi lakosság nem menekült el, hanem helyben maradt, így azt nem érintette a sváb betelepítés se az oszmánok kiűzése után.

Mindegy, én idegen jöttment voltam (ott a szomszéd faluból jött is jöttment), először is mint budapesti agglomerációs betelepülő, másodszor pedig mint bolgár. Hiába magyaráztam, hogy anyám magyar (ráadásul ősi erdélyi kisnemesi család sarja), attól én még “a bolgár” maradtam.

Az egyik helyi sajátosság, hogy az új faluközpontban – ahol az elágazás van Telki felé – van cigánygettó is. Azaz nem a faluszélen, hanem a központban! Persze a pátyi cigányok nem borsodi-szabolcsi cigányok, azaz meglehetősen integráltak, jellemzően dolgoznak és nem foglalkoznak a helyi magyarok vagyonának ellopásával. Ha minden magyarországi cigány olyan lenne, mint a pátyi cigányok, nem létezne az országban cigánykérdés! De azért így is érződött ki magyar és ki cigány.

2001-2006 között próbáltunk üzemeltetni egy boltot a község új központjában. A siker persze minimális volt, de nem ez a lényeg. Ami most érdekes: a boltunk tehát a cigánytelep szélén volt, így hónapokig meg tudtam figyelni a cigányokat.

Ami fő megfigyelésem: az 5 éves korhatár. Az 5 éven aluli cigány gyerekek és az 5 éven aluli magyar gyerekek között még nem volt semmilyen eltérés: kinézetben nyilván volt, de magatartásban nem. Simán játszottak egymással, s azonosan viszonyultak a kutyákhoz, velük is játszottak.

Aztán 6 éves kortól mintha villámcsapás lett volna. Már csak magyar gyerekek játszottak magyar gyerekekkel, s cigány gyerekek hasonlókkal. S a kutyákhoz való viszony: a magyarok vagy kedvelték a kutyákat vagy féltek tőlük, de így vagy úgy tisztelték őket, míg a cigány gyerekek immár ellenségként kezelték őket.

Azóta is azt kérdezem: genetika vagy szocializáció?

a volt boltunk jelenleg fodrászat