Egy nálam jóval idősebb ismerősöm magyar katona volt a II. vh. alatt. A keleti fronton fogságba esett, s hosszú éveket fogolytáborban töltött.
Mesélte, hogy milyen jókat ettek a fogolytáborban. Különösen az erdőben szedett csalánból helyben főzött főzelék volt a legjobb.
Mesélte, hogy később, a 80-as években, találkozott egy volt fogolytársával. Elhatározták, csinálnak csalánfőzeléket. Szedtek csalán és a konyhai tűzhelyen elkészítették. Rizst is főztek bele, s melegen megették friss kenyérrel.
– Jó volt, de valahogy mégsem volt annyira jó, mint a csalánfőzelék a fogolytáborban – mondta.
