A tipikus korbetegségek korbetegségek között van sok kamubetegség, pl. a kiégés. De van egy nagyon is valós: a depresszió.
A depresszió középosztálybeli betegség. Az alsóosztályokat anyagi küzdelmeik megóvják a depressziótól. De a középosztály folyton attól retteg, lecsúszik az alsó osztályok közé. Ez az érzés keveredik azzal a feleslegesség érzéssel, amit a liberális demokráciában elfoglalt helyzete okoz. A középosztálybeli állandóan szakítani akar függőségével, de sose tudja ezt megtenni. Ez a furcsa érzés szokott súlyos depressziót okozni.
A család, a hobbi, a szeretett szakma lehet megoldás. Azonban az én tapasztalatom az, hogy a legtartósabb megoldás a nagyobb keretbe foglalás. Annak idején, még későkamaszként mint filozófia szakra készülő ember azt mondtam: képzeljük el, hogy a strandon vagyunk, s átöltözünk, ezért bemegyünk a kabinok egyikébe – most egy Kádár-kori balatoni kabinsort képzeljünk el, ezek primitív szerkezetek voltak, fedelük nem is volt, s alul is csak félméteres magasságtól kezdődtek a könnyűszerkezetes falak -, s ott problémánk akad, de aki mondjuk 15-20 méter magasságból nézi az egészet, annak nevetségesnek tűnik az egész probléma, hiszen látja az egészet. El is nevezte ezt egy hasonló érdeklődésű, azóta sajnos elzüllött haverom kabinelméletnek.
Platón olvasása nélkül feltaláltam a platonizmust tulajdonképpen.
Viszont a csak felülről nézés vissza is üthet. Volt egy régi jóbarátom, aki teljesen leépült, mert folyton az Erőt kereste – komolyan vette a Csillagok Háborúját, s elhatározta, megkeresi az Erőt. A végén teljesen bekattant. Szerencsére sikerült kigyógyulnia, s kombinálnia azóta a nagy egészet a hétköznapi élettel.
