Már érintettem azt a témát, hogy a kommunizmus bukása ott okozott a legnagyobb változást, ahol a rendszer a leginkább zárt, leginkább hithű volt. Akkor elsősorban a szexuális erkölcsöt hoztam fel példának.
Magyarország nagyon nyílt rendszer volt a Kádár-kor második felében, az ideológiát a rendszer működtetői se vették már komolyan. Ennek persze meglettek a súlyos következményei, de viszont drasztikus változás sem állt be ennek következtében: egy 1985-ös és egy 1995-ös magyar átlagember nem viselkedett különbözően, nem jöttek el új szokások, s nem haltak ki régiek – a magyar rendszerváltozás sok külső változást hozott, de a lelkekben szinte semmi se változott.
Ezzel szemben a bolgár rendszerváltozást drasztikus változásokat eredményezett. Korabeli bolgár szemmel a magyar későkommunista korszak teljesen romlottnak tűnt, míg a magyar korakapitalista korszak meg ósdinak, nem elég „haladónak”.
A későkommunista Bulgária három legstabilabb népi jellemzője: a főváros-vidék ellentét, a házasságon kívüli gyerekek diszkriminálása, s a teljes szkepticizmus volt.
A főváros-vidék ellentét teljesen eltúlzott volt. A legnagyobb sértésnek az számított, ha valakit vidékinek neveznek. A rendszerváltozás ezt teljesen elsöpörte, Szófia lakossága a duplájára nőtt azóta, mert hirtelen megszűnt minden akadály a betelepülés előtt. Az 50-es felüli szófiai lakosság körében még ma is él a vidékiek ellenzése egyébként, de ma már ez persze marginális jelenség.
A másik: a fattyúgyerekek megvetése. Ez is nagyon radikális volt. Az együttélő, de nem házas szülők gyereke is fattyúnak számított. Ez annyira az ellentétére fordult, hogy ma már több gyerek születik házasságon kívül, mint belül.
Ma már ritkaság a stabil család. Olyan szintű zavar lett, hogy mára a leginkább polgárpukkasztó magatartás normálisnak lenni.
A teljes szkepticizmus viszont megmaradt, csak éppenhogy tovább rontott mindent. A szólásszabadság eljövetele azt eredményezte, hogy most már nem kell hazudni, immár lehet nyíltan is mindenben kételkedni, mindent értelmetlennek mondani. Ez a nyíltság azonban azt eredményezi, hogy a vaciláló embereket is a rossz felé tolja.
Én úgy látom, hogy ha nem jön meg Bulgáriába is a nyugatellenesség vonata, ami elindíthat egy újfajta normalizációt, akkor az országnak vége lesz az évszázad végéig.