A ballibbant csodavállalkozó Palotás tombol:
Fellelkesülve a 2021 végi, 2022 eleji „feles alkotmányozás” témából, melyet egyes ballib aktivisták vetettek fel, ő is előállt pár hónapja egy hasonló blődséggel: az EU ne ismerje el az idei magyar EP-választásokat, mivel diktatúra van.
A feles alkotmányozás már a múlté. Már felvetésekor is több ballib jogász elmondta, az ötlet baromság, s a vesztes választás óta még az eredeti felvetők se emlegetik.
Palotás terve még könnyebben átláthatóan hülyeség. Az EP-választás alapelvei közösek ugyan, de amint ezek teljesülve vannak, maga a szervezés tagállami hatáskör. Az pedig nagyon messzire vezetne, ha az EU ezentúl eldönthetné, melyik megválasztott képviselő veheti át mandátumát és melyik nem.
Palotásnak az a baja, hogy egyrészt egy senki, másrészt mégis egy jelentős senki. Ez a legrosszabb helyzet. Magam is kerültem már ilyen szituációba, erre egy kis önéletrajzi kitérő.
1997-2000 között intenzíven akartam valami rendes munkahelyet találni Budapesten. Persze apám révén elsősorban. Apám egész életében külkeres-pénzügyes volt, végig 1962-es első munkahelyétől – aminek köszönhetően én most létezem, ott ismerte meg ugyanis az ugyanabban a szobában dolgozó jövendő anyámat – egészen 2000-es nyugdíjazásáig. Viszont apám mindig óvakodott, ne kerüljön túl magasra, politikailag is fontos pozícióba – s ez mind a kommunizmusban, mind a demokráciában így volt nála -, plusz meglehetősen barátságtalan alak volt: tehát nem szeretett senkivel se haverkodni, összejárni, nem járt egyik elittalálkozóra se, se nem teniszezett, se nem vadászott, alapvetően színházba szeretett járni, ami tipikusan nem csoportos tevékenység. Szóval baromi sok embert ismert személyesen a Kádár-kori és a rendszerváltozás utáni gazdasági elitből, de igazán jó viszonya senkivel se volt. Most visszaemlékezve, összesen 1 haverja volt, még az egyetemi évekből.
Szóval amikor megkeresett fontos embereket, segítsenek nekem valami rendesebb munkahelyet találni, sose lett se „nem” , se „igen” válasz. A régi ismeretség miatt egy fontos ember se mondott direkt nemet, szóval szépen fogadtak, majd mondtak pár közhelyet, aztán nem történt semmi: azaz munkahely sose lett. Apám nem volt „haver”, szóval igazi segítséget nem adtak, de hát annyira mégis fontos volt az apám, hogy legalább formailag úgy tegyenek, mintha segíteni akarnának.
Palotás bácsi hasonló helyzetbe került. Minden ballib megmondóember, média foglalkozott legalább egyszer az ötletével, de komolyan senki se vette persze.
Ő meg most döbben rá mi is a helyzet. Formailag mindenki foglalkozott ötletével, hiszen annyira nem senki Palotás, hogy teljesen elhallgassák. De mivel mindenki látta, hogy az ötlet hülyeség, komolyan senki se vette. S azóta ignorálják őt látványosan.
Kb. így képzelem el:
Palotás: – Be kell burkolni a padlót alufóliával, mert a pincéből támadnak Zorbán gyíkemberei!
Ballib tényezők: – Tessék lenyugodni, Palotás bácsi, már készítjük a háttértanulmányt… de ne tessék többet hívni minket, mert küzdünk a Zorbán ellen!
