Elbeszélés

By | 2021-07-03

A bolgár nyelv egyik sajátossága nemcsak a sok igeidő, de ezen túl a sok igemód is.

A magyarban 3 igemód van: kijelentő, feltételes, felszólító. A bolgárban e 3 mellett van még 3: 3 darab elbeszélő igemód.

Az elbeszélő igemód egyébként ősi jelenség, a legtöbb nyelvész egyetért, hogy ilyen volt a legkorábbi időkben az indoeurópai nyelvekben, de mára csak maradványai lelhetők fel, pl. az angolban és a németben, de használatuk opcionális, továbbá nem alkotják a nyelvtan részét, sokkal inkább kifejezések.

Ugyanez igaz az uráli és altáji nyelvekre is. De az altáji nyelvekben és az uráli nyelvek egy részében megmaradt az elbeszélő igemód teljes értékű nyelvtani kategóriaként.

A magyarból ez a kategória kihalt, nem tudni mikor. A Balkánon viszont megmaradt részben. Vitás a jelenség eredete: ma ez a nyelvtani kategória az albánban, a bolgárban, s a törökben van meg a régióban. Az egyik elmélet szerint ez albán jelenség, független a töröktől (az albánt a Nyugat-Balkán egykori ősnyelve, az illír nyelv folytatásának tekintik). A másik elmélet szerint ez szimplán török hatás, mely a mai albán-bolgár területekig terjedt, északabbra viszont már nem.

A mai bolgárban 3 elbeszélő mód van:

  • megállapító,
  • elbeszélő kijelentő,
  • elbeszélő megállapító.

A megállapító és a megállapító kijelentő mód alakjai azonosak 1. és 2. személyben, csak 3. személyben térnek el.

A 9 darab igeidőből 8 szerepel ezekben a módokban, de közülük egy régies, kihaltnak tekinthető. Voszont több igeidő azonos ezekben a módokban, így tulajdonképpen csak 4 igeidő van aktív használatban az elbeszélő igemódokban:

  • jelen (befejezetlen jelen) és befejezetlen múlt.
  • befejezett múlt,
  • határozatlan múlt (befejezett jelen) és régmúlt,
  • egyszerű jövő és múlt-jövő.

Ezek az alakok viszont abszolút kötelezőek. Keverésük a kijelentő móddal komoly hiba, egyes esetekben mosolyt vált ki. Nem egyszer megesett ez velem is. Bár a bolgár majdnem az anyanyelvem, mégis a “majdnem” szó aláhúzandó, szóval hajlamos vagyok magyaros hibákat véteni, ha nem figyelek oda.

Magyarul teljesen lényegtelen, hogy egy eseményt láttam-e személyesen, vagy nem láttam, de biztos vagyok megtörténtében, vagy nem vagyok benne biztos, de semleges a hozzállásom a megtörténtét illetően, vagy nem vagyok biztos benne, s arra hajlok, nem is történt meg. Bolgárul viszont ez mind nagyon fontos:

  • az adott eseményben biztos vagyok, mert személyes tudomásom van róla = kijelentő mód,
  • az adott eseményben biztos vagyok, mert következtetek rá valamilyen körülményből = megállapító mód,
  • az az adott eseményben nem vagyok se biztos, se bizonytalan, csak úgy elfogadom = elbeszélő kijelentő mód,
  • az az adott eseményben nem vagyok biztos, s hajlok arra, hogy nem is történt meg = elbeszélő megállapító mód.

Bolgárul egyenesen értelemzavaró egyes esetekben ezek keverése. Ha mondjuk azt mondom “a kolléga ebédelt”, az bolgárul kijelentő módban mondva azt jelenti, láttam a saját szemeimmel a kollégát, hogy ült az asztalnál és evett. Ha mondjuk láttam kijönni a kollégát az gyorsétkezdéből, de ebédelni nem láttam konkrétan, viszont arra gondolok, nyilván ebédelni volt bent, akkor az megállapító mód. Ha a kollégát nem is láttam, de valaki más mondta nekem róla, hogy ebédelt, akkor az elbeszélő kijelentő mód. Ha viszont arra gyanakszom, a kolléga csak kamuzott, valami mást csinált éppen, szóval nem is ebédelt, akkor az elbeszélő megállapító mód.

Nyilván magyarul is ki lehet ezt fejezni:

  • láttam a kollégát ebédelni,
  • úgy tűnik, a kolléga ebédelt,
  • azt mondják, a kolléga ebédelt,
  • állítólag ebédelt a kolléga;

de magyarul ez teljesen opcionális körülírás, pontosítás.

Bolgárul viszont nem mondhatom ezt kijelentő módban, ha nincs saját tapasztalatom róla. S végképp nem használhatok kijelentő módot, ha nem is lehettem az esemémy szemtanúja. Lásd, magyarul semmi gond azzal a mondattal, hogy “apám kisgyerek korában szeretett zongorázni”, míg bolgárul ez nem mondható kijelentő módban, hiszen nyilvánvalóan én meg se voltam még születve, aikor apám kisgyerek volt, szóval nem lehettem szemtanú se.

Egyedül történelmi tények esetében lehetséges kijelentő mód használata, ezzel aláhúzva az esemény biztos jellegét. De a választékos beszédben ez nem javasolt itt sem, de ez nem okoz legalább félreértést. Saját nem-reprezentatív felmérés: a kijelentő mód használata történelmi eseményekre 4-5-ször ritkább, mint valamely elbeszélő mód használata.

Ellenvetés szokott lenni: a bolgár (és persze macedón) médiák miért használnak szinte csak kijelentő módot múltbéli történésekre? Az ok egyszerű: ezzel húzza alá az adott média, hogy elsőkézből van ismerete az adott eseményről, az nem csak valamiféle hallomás vagy következtetés. Lásd a lap azt mondja “Biden rendkívüli állapot hirdetett ki”, kijelentő módban, pedig valószínűleg a lap tudósítója nem volt jelen a kihirdetéskor, de ezzel a lap azt akarja sugallni, gyakorlatilag jelen volt, s az infó halálbiztos.

bolgár cikk, a cím kijelentő módban: “Épület Floridában való összeomlása után: Biden rendkívüli állapotot hirdetett ki

Ugyanaz azonban hétköznapi eseményeknéál kizárt. Akkor se beszélhetek kijelentő módban személyesen nem tapasztalt dolgokról, ha alá akarom húzni teljes bizonyosságomat.

S legyen egy macedón példa is:

macedón cikk, a cím kijelentő módban: “Strandok felosztásáról való vita halálos kimenetelű fegyveres leszámoláshoz vezetett Albániában