A Kis Herceg testesíti meg azt, ami az emberben életidegen és káros. Személyes ellenségemnek tekintem őt.
Utasítsuk el a társadalmat, a művészetet, a vállalkozást, a kétkezi munkát, s a tudományt, valamint nézzük le azokat, akik szerencsétlen helyzetben élnek, tanácsolja nekünk a pici, elkényeztetett hercegecske.
A Kis Herceg szenved, mert a világ nagyobb annál, mint amit szűk látókörével el tud képzelni. Isteníti egyetlen rózsáját, de toporzékol, amikor megtudja, hogy a világon még többtrilliónyi rózsa él.
Az emberiség számára semmi, az emberi életet lenézi, nem érti, meg sem akarja érteni. A róka próbál neki magyarázni néhány dolgot, de a hercegecske nem érti meg, nem tudod szabadulni saját elméje szűk ketrecéből.
A végén a hercegünk az öngyilkosságot választja, de még erre sincs meg a bátorsága, így egy másik lényt, a kigyót, kéri fel, hogy legyen a gyilkosa. Még ebben is másra hárítja a felelősséget.
A Kis Herceg valójában egy életidegen, embergyűlölő felnőtt, aki tinédzsernek képzeli magát. Rendszeresen drogozik, s egy abszurd fantáziavilágban vegetál. Majd amikor szembesül a valósággal, azt leköpi, végül pedig a halált választja, mert nincs sem kedve, sem akarata, sem emberi mivolta ahhoz, hogy a valóságban éljen.
Sajnálom egy kicsit őt, mint minden reménytelen lelki beteget. Egy jó pszichológust kellett volna keresnie.
Az igazi látletet azonban az, hogy a világ 20 legolvasottabb könyve között van, valahol a 15. hely közelében. Látlelet a emberi dekadenciáról.