Azért írom ezt, mert gyakran tapasztalatom, hatalmas tévhitek léteznek a témában.
Ha csak a valós dokrinális eltéréseket nézzük, akkor a kereszténységben elég logikusan levezethetők a különböző felekezetek.
Az alap közös: a cél az ember üdvözülése, azaz mentesüláse a bűntől és annak következményeitől.
De mi a bűn? Ebben is egyetértés van: az isteni renddel szembemenő magatartás.
A különbség ott kezdődik: mi Ádám bűnének hatása. A két szélső álláspont az ortodox és a protestáns, míg a katolikus nézet valahol a kettő között van:
- protestantizmus: Ádám bűne megrontott minden embert, emiatt az ember teljesen képtelen még arra is, hogy bűnös állapotát felismerje,
- ortodoxia: Ádám bűne nem rontott meg senkit, csupán következményét örökli minden ember, de az ember képes ennek felismerésére,
- katolicizmus: Ádám bűne megrontott minden embert, de az ember mint isteni teremtmény sose képes teljesen elszakadni Istentől, ezért képes bűnös állapota felismerésére.
Hogyan is küzdhető le a bűnös állapot. Isten kegyelme által. De mi a kegyelem szerepe? Ez teljesen függ az előzőektől:
- protestantizmus: az isteni kegyelem a döntő,
- ortodoxia és katolicizmus: az isteni kegyelem a kezdet, de az egyén akarata nélkül nem működik.
A protestáns nézet következménye a predestináció (előre meghatározottság), azaz Isten előre meghatározza ki lesz üdvözülve és ki nem. Hiszen ha az egyén akarat nem számít, akkor Isten dönt. Ha pedig Isten dönt, akkor előre dönt. A legkövetkezetesebb a kálvinizmus, annak ellentéte az arminiánus nézet (mely bizonyos tekintetben egyezik a katolikus állásponttal), a köztük van a lutheránus nézet:
- kálvinizmus: Isten előre dönt ki fog üdvözülni és ki nem, ez független az egyéntől, annyira, hogy az üdvözülésre kiválasztott ember ennek nem képes ellenállni, röviden: nem azért lesz valaki üdvözülve, mert hisz, hanem azért hisz, mert üdvözülésre lett kiválasztva,
- armianizmus: Isten nem dönt, hanem egyszerűen előre látja az egyének szabad akaratát, röviden: Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, de azzal nem mindenki él,
- lutheranizmus: Isten előre dönt, de az ember szabad akarata megmarad, ellen képes állni.
(A kálvizmus legfőbb kifejeződése természetesen a református egyházban van. Az lutheranizmus az evangélikus egyházban. Az arminianizmus legjellemzőbb kifejeződése pedig a metodizmus. Egyes protestánsok ki szeretnék békíteni az ellentéteket, így nem sorolhatók egyértelműen egyik csoportba se. De elmondható: a modern protestantizmus leginkább kálvinista.)
Az arminiánus nézet gyakorlat azonos ebben a katolikussal, mely csakis jövőlátásként ismeri el a predestinációt. Az ortodox nézet pedig egyenesen értelmetlennek tekinti a predestináció tant, hiszen Isten nyilván ismeri a jövőt, de semmi ok ezt predestinációnak nevezni, mikor az egyén akaratán múlik minden a kezdeti isteni kegyelem után.
A fentiek miatt maga az üdvözülés elképzelhető mint folyamat és mint egyszeri, végleges esemény:
- a katolikusok és az ortodoxok számára (de a lutheránusok is ide sorolhatók) ez egy folyamat, nincs olyan, hogy akkor “most kész vagyok”,
- míg a kálvinisták és az arminiánusok szemére ez egy csodaszerű pillanat, kb. “egyszer hívő, mindig hívő, ezáltal üdvözült”.
Az előbbieknél a keresztelés tulajdonképpen a folyamat eleje, míg az utóbbiaknál a vége.
Az egymás hagyományait nem ismerők között ezért vicces félreértések szoktak lenni. A protestánsok egyik kedvenc témája az “újjászületés”, Amerikában egyesen megkérdezik “te újjászületett keresztény vagy?”, amit egy átlag katolikus vagy ortodox meg se ért, hiszen nem létezik ez a koncepció. A másik vicces elem, amikor – ez is amerikai szokás – megkérdezik “a te egyházad a Biblián alapszik?”, erre a katolikus/ortodox válasz “nem, a Bibliám alapszik az Egyházon”.
