Pár érdekes párhuzam.
Először is utazzunk vissza a múltba 15 évet, a távoli 1999-be…
Szerbia délnyugati részén, Koszovóban albán többség van párszáz éve. Ez elsősorban az oszmán hódítás eredménye. Az albán többség a XX. sz. 80-as éveire 90 %-os lett. A második Jugoszlávia szétesési folyamatát az albán kisebbség is igyekezte kihasználni. Ennek csúcspontja az volt, amikor 1999-ben egy albán terrorista szervezet fegyveres harcot kezdett a legitím szerb kormány ellen, megtámadva szerb rendőrörsöket, katonai pontokat, sokszor szerb polgári lakosokat is. Ez az albán terrorista szervezet a Koszovói Felszabadítási Hadsereg nevet viselte. 1998-ban még nyugaton is terroristának minősítették őket. A szervezet drogkereskedelemből és emberi szervkereskedelemből finanszírozta fegyveres tevékenységét. Mi volt a Koszovói Felszabadítási Hadsereg céja? A terület elszakítása Szerbiától és független állam alakítása.
Természetesen a szerb haderő és rendőrség harcot kezdett a Koszovói Felszabadítási Hadsereg ellen. Ezt a legitím harcot a nyugat elnevezte etnikai tisztogatásnak és népirtásnak. (Mind a mai egyetlen bizonyíték sem került elő a népirtásra, pedig az akkori propaganda szerint a szerb erők több tízezer albánt gyilkoltak le.) A nyugat, elsősorban
Clinton és Blair unszolására, kiállt az albán terroristák mellett, a szerb vezetésnek ultimátumot adott. Mikor a szerbek nem fogadták ezt el, előbb szankciók léptek életbe Szerbia ellen, majd az USA háromhónapos bombázást indított Szerbia ellen: egész Szerbia bombázva volt (az első Orbán-kormány bűnös cinkosságával!), hatalmas anyagi áldozattal, számtalan ártatlan szerb polgári személy halálával.
Szankciók az USA ellen? Szóba se kerültek. A nyugat tapsolt az USA-nak.
A háború után Milosevics szerb elnököt a nyugat a hágai Nemzetközi Bíróság elé vonszolta. Milosevics ellen a Bíróság ügyésze évekig képtelen volt épkézláb vádiratot benyújtani. Végül Milosevics elnök ártatlanul, ítélet nélkül halt meg a Bíróság börtönében, máig tisztázatlan körülmények között.
A nyugat azonnal elismerte a koszovói államot, sőt ma már Szerbia felé támasztott feltétel az EU csatlakozási tárgyalások során, hogy ismerje el Koszovót. Annak ellenére, hogy Koszovót az ENSZ mind a mai napig nem ismeri el.
Most jöjjünk vissza a jelenbe, 2014-be…
Ukrajnában nyugatról ihletett puccs történt a demokratikus kormányzat ellen, a választások előtt kevesebb mint 1 évvel. Az antidemokratikus fordulat ellen fellázadt a fél ország, különösen Ukrajna keleti és déli része, ahol a lakosság többsége orosz nemzetiségű és oroszajkú ukrán nemzetiségű. Ezen a területen sosem volt ukrán többség, a terület etnikai viszonyai évszázadok óta ilyenek, tulajdonképpen az egész terület csak a szovjet kommunizmus alatt került Ukrajnához, a 20-as években, alig 90 éve. Krím elszakadt Ukrajnából az új rezsim első napjaiban. Dél- és Kelet-Ukrajna nagy területei pedig harcot kezdtek a kijevi rezsim ellen. Nem drogkereskedelemből, nem szervekereskedelemből finanszírozva a harcot, hanem elsősorban az ukrán haderőtől zsákmányolt fegyverekkel ill. a számtalan átállt ukrán katona által hozott fegyverekkel. Az ukrán haderő képtelen volt rendőri eszközökkel leverni a felkelést, így megkezdte katonai eszközök alkalmazását, többet között a civil lakosság terrorbombázását (ilyet sosem tettek a szerb erők 1999-ben).
Szankciók az ukrán kormány ellen? Szó sincs ilyesmiről, a nyugat támogatja az ukrán rezsimet. Szankciók Oroszország ellen vannak, mely kívülről támogatja a kelet-ukrajnai felkelők harcát, elsősorban logisztikai segítséggel.
Oroszország be se avatkozott még (bár erre minden joga meglenne), mégis Putyin demokratikusan megválasztott orosz elnök már új Hitlernek lett minősítve.
Szóval, ilyen ez a fránya kettős mérce…
Persze, a gyenge nyugat ma már, hála Istennek, képtelen akaratát ráerőszakolni az egész világra. A gyűlöletebek ugatnak, az igazság karavánja halad…
