Visszaolvasva mit írtam a magyar EP-választásról pár nappal a választás napja előtt, egyetlen dologban tévedtem: én a Momentum kiesésére számítottam. Azon az alapon, hogy a DK elszívja a Momentum táborát, s ezzel a legerősebb ellenzéki párt lesz.
A DK valóban a legerősebb ellenzéki párt lett, de sokkal inkább az MSZP kárára. Tudtam, hogy a DK le fogja győzni az MSZP-t, de hogy ennyire, arra álmomban se gondoltam. Ez csak azt fogja jelenteni: az MSZP megsemmisülése gyorsabb lesz.
Tulajdonképpen a magyar választási eredmény kiváló. Az egyetlen dolog, aminek nagyon nem örülök, az az erős Momentum. Minden mással elégedett vagyok.
Miért örülök az erős DK-nak és nem örülök az erős Momentunak, mikor ez a két párt gyakorlatilag ugyanazt mondja? Azért mert míg a DK vállalhatatlan a nagy többség számára, azaz sose lesz képes hatalomra kerülni, plusz olyan módon viselkedik, ami a „baloldali” tábor jelentős számára is elfogadhatatlan, addig a Momentum inovatívabban, kevésbé leleplezhetően képviseli a nyugatos, liberális eszmevilágot, így képes lehet szavazótáborát növelni a jövőben.
Ami a legfontosabb következtetés szerintem: Magyarországon esélytelen a baloldal, mármint a szó valós értelmében. Magyarországon a választóvonal nem bal-jobb, hanem liberális-nemzeti, vagy mondhatjuk úgy is, hogy urbánus-népi. Az LMP kudarca bizonyítja ezt, de még az MSZP kudarca is: az LMP sokáig próbálta vinni a ténylegesen baloldali vonalat, s az MSZP-ben is volt egy erősen kisebbségi rész, mely hajlandó lett volna nyitni ebbe az irányba. Most mindez csúnyán megbukott. S ha az LMP fel is támad, mert pl. visszatér a schifferi gyökerekhez, akkor is örökre kispárt marad, melyet mindkét oldal erősen kékelkedve figyel, de különösen a liberális oldal, mely számára az eredeti baloldali eszme leginkább a nemzeti oldal valamilyen álcázott verziója.
Egy szóval: az úgynevezett „baloldalon” belül a tényeges baloldal kiütéses vereséget szenvedett a (neo)liberális erőktől. (Tegyük hozzá: a „neo” előtag valójában felesleges, kicsit olyan ez, mint a kommunistáknál a „sztálinizmus” szó, csak álcának kell.)
Szóval visszatér a hagyományos liberális-nemzeti eloszlás Magyarországra, immár nyíltan. A Momentum nyíltan, bevallottan liberális párt, egyfajta új SZDSZ, de tanulva az SZDSZ legdurvább hibáiból, nélkülözi az SZDSZ legvadabb jellemzőit, leginkább a dühöngő magyarellenességét, pl. látványosan nem uszítanak a határontúli magyarok ellen. A DK pedig marad a hagyományos magyar ballib párt, azaz magát baloldalinak hazudó, valójában ultraliberális szervezet.
A Fidesz most duplán ünnepelhet. Először is megerősítette pozícióját, másodszor pedig ellenféle végre a hagyományos ballib oldal ismét. Eltűnt a veszélye mind egy újbalos, mind egy alternatív jobbos projektnek.
Magyarország sajátos hely az EU-ban: nem érte el se a zöld hullám, se az újbalos hullám, s mindkettő kudarcának az oka a Kelet-Európán belül Magyarországon legerősebb ballib szellemiség.
Ami egész Európát illeti, a helyzet nagyszerű. A 6 legfontosabb tagállamból – ezekben él a lakosság 70 %-a – 4-ben rendszerkritikus párt nyert (Anglia, Franciaország, Lengyelország, Olaszország), csak 2-ben nyertek a brüsszelita erők (Németország, Spanyolország).
Az EP-ben a status quo kemény magja, a két fő liberális párt elvesztette többségét, kénytelenek lesznek magukhoz venni vagy a nevükben is liberálisokat és/vagy a zöldeket. A folyamatok jó irányt mutatnak: egyre csökken a liberalizmus élettere.
Bár ez keveseket érdelel, elmondom: a bulgáriai EP-választás katasztrofális eredményeket hozott. A rendszerhű erők nagyon nyertek, sőt több fanatikusan brüsszelita képviselő is bekerült (egyik a szocialisták listáján, másik a kormányzó GERB listáján, harmadik pedig egy önálló liberális-konzervatív listán). A rendszerkritikus erőkből 1 jutott be, 2 darab képviselővel, az összesen 17-ből. S még ha ide is számítjuk az egyik rendszerkritikus szocialista képviselőt, ez nagyon rossz eredmény. Mint minden hasonló esetben, Bulgária mindig késéssel követi az európai folyamatokat.