Erős és gyenge állam

By | 2022-10-07

A liberális dogmatika szerint az erős állam rossz, mert elveszi az emberek szabadságát.

Ellenben még a klasszikus liberalizmus is azt vallotta, kell egy túlerő az emberek felett, mely biztosítja az egyéni szabadság kereteit. Thomas Hobbes ideális állama egy felvilágosult abszolút monarchia, mely egyrészt olyan erőfölénnyel bír, mely ellen a társadalom legerősebb tagjai se képesek felvenni a harcot, másrészt ez az államhatalom csakis a társadalmi béke érdekében gyakorolja ezt a hatalmát. Azaz szerinte éppenhogy az erős államhatalom a biztosíték a szabad polgári társadalomhoz. Ellnekező esetben ugyanis mindenki mindenki ellen küzd, anarchia van, s csak a legagresszívebb egyének lesznek szabadok, de még ők sem érezhetik biztonságban magukat.

Könnyen belátható: a gyenge állam csakis a legerősebb egyedek érdeke. Ez a legjobban a lehető legspontánabb emberi közösség, kisgyerekek csoportja vizsgálatával látható be. Ha jelen van az óvónéni, a kisgyerekek szépen játszanak, figyelnek egymásra, még segítik is egymást, ha azonban nincs óvónéni, a legerősebb kisgyerekből diktátor lesz, aki pár havert maga köré gyűjtve terrort vezet be, elveszik a többi kisgyerek játékait, ételét, esetleg meg is verik őket. Az átlag kisgyereknek a lehető legkisebb rossz az erős óvónéni, aki ugyan az ő szabadságát is korlátozza, pl. nem feküdhet be a pocsolyába és nem ehet csokit alma helyett, de egyúttal azokat is visszafogja, akik egyébkén elvennék játékát, ételét, sőt megvernék őt.

A liberális polgári demokrácia tehát önellentmondás. Ha az állam eleve gyenge, hiába minden demokrácia, hiszen a megválasztott szervek jogosultsága olyan gyenge lesz, hogy nem lesznek képesek ellátni feladatukat. Ha viszont az állam erős, két lehetőség van: vagy az államhatalom önkényes lesz vagy a közérdeket segíti elő.

Az ideális megoldás a nem-liberális demokrácia. Azaz a hatalom erős és demokratikus.