A napokban voltam Szófiában egy gyászmisén (ortodox). A pap kb. az én korosztályom, nálam talán 5 évvel fiatalabb. A rendszerváltozás után járhatott teológiára tehát.
A bolgár ortodox papok fő jellegzetessége a 70-es és 80-as években a határtalan butaság és primitívség volt. Sokáig csodálkoztam ennek okán, míg egy érsek elmagyarázta: ez tudatos volt.
A bulgáriai kommunizmus sose képett fel úgy az ortodoxia ellen, ahogy ezt az orosz kommunisták tették, egyszerűen ennek okai történelmiek, a bolgár kommunisták nem engedhették meg maguknak, hogy „törökök módjára” viselkedjenek.
Így nyílt represszió kizárólag a politikailag aktív, antikommunista papok ellen volt. Egyébként csakis lágy intézkedések voltak, de sose zártak be templomokat, nem voltak korlátozva a misék. Lágy intézkedés volt, hogy nem épülhettek új templomok, csak a meglévőket lehetett renoválni. Az egyházi könyvkiadás minimálisra lett csökkentve, mind példányszámban, mind választékban. S a legfontosabb: a felsőfokú teológia szakra felvétel.
A korábban az egyetemek szerves részét képező teológiai karok át lettek alakítva önálló egyetemekké, jogilag egyházi tulajdonba adva, de a valóságban ez azt jelentette, ide külön kellett felvételizni. A felvételi bizottságok 3 főből álltak: 1 pap, 2 világi személy. A világi személyesek természetesen állambiztonságiak voltak. Feladatuk: minden értelmesnek kinéző jelentkező kiszűrése.
A módszer a 70-es évekre meghozta gyümölcsét: az idős papokon kívül az összes bolgár pap erősen intelligenciahiányos, bunkó alak lett. Az átlag pap annyit tudott, hogy egy adott szertartást hogyan kell megcsinálni, mit kell felolvasni, milyen ének jár hozzá, s kész. Egyfajta bűvészmutatvánnyá vagy cirkuszi számmá lett átalakítva az egész szertartásrend.
Ezen túl a papok a teológiához kb. annyit értettek, mint az atomfizikához, azaz semmit, s még ez volt a jobb eset. Rosszabb esetben a pap önszorgalomból „továbbképezte” magát, s olyan hajmeresztő dolgokat adott elő, melyeknek semmi közük a kereszténységhez: jellemzően valamilyen neoezoterikus-szinkretikus marhaságot, melyben Jézus a kereszrefeszítés után Tibetben járkált, Szűz Mária pedig ufókkal kommunikált, mindezt a Buddha áldása alatt. Volt egy ismerősöm, aki mesélte, az ő papjuk állítja, mise közben levitál a templomban, de ezt csak az igaz hívők képesek látni.
Most nagyon meglepődtem. A pap persze ledarálta amit kell minden gyászmisén, de aztán a szabad résznél, ahol a papi beszéd van, nem a banalitásokat kezdte mondani, hogy jó ember volt a halott, hanem tartott egy teológiai kiselőadást az idő abszolút és relatív jellegéről, erősen ágostoni gondolatokkal. Érezni lehetett, baromira élvezi. Már a fotonoknál tartott, s mintha a kvantumok felé is el akart térni, amikor ráeszmélt, nem előadáson van, hanem atemplomban, így rövidre zárta a témát, s elbúcsúzott.
Szóval lehet ezt így is.
