A ballib álomvilágban beköszöntött a Rákosi-terror: embereket a diktatúra pribékjei kegyetlenül elhurcolnak, majd bestiális módon kihallgatják őket 2-3 órán keresztül, aztán… hazaengedik őket.
Ez ám a diktatúra! Közismert, hogy demokráciákban a rendőrség nem nyomoz, hanem egyetlen feladata egész nap mosolyogni, s vak embereket átsegíteni a zebrán.
De komolyra fordítva a szót, engem egy mondatért nyomtak fel a liberálisok. S a rendőrség nyomozott, ki is hallgattak. Kihallgattak a rendőrségén! Kb. 3 órámba telt, s persze „rabosítottak”, ez része a folyamatnak.
A mondat egyébként ez volt: nem volt „meleg” holokauszt.
Ez a ballib provokátor miért nem vállalja fel magát? Hisz állítólag nagyon bátor… Ráadásul nála már a rendőrség megállapította, hogy nincs meg bűncselekmény alapos gyanúja, míg nálam a rendőrség továbbította az ügyemet az ügyészségre, s csak pár hónap után határozott úgy az ügyész, hogy az ügy alkalmatlan bíróságra továbbításra, vádemelésre.
Az én mondatom, gondolom, a legnagyobb probléma volt akkoriban, a mai ballib logika szerint. Megint ez a nevezetes kettős mérce.
Szerencsére az ügy annyira nevetséges, hogy még a legvadabb ballib médiák is csak egy-egy kötelező cikket írtak róla, majd ejtették a DK-s provokátor „bácsit”.
*
Ügyem teljes anyaga egyébként itt olvasható.
