Fogatlan mucsai bunkók

By | 2022-07-15

A liberalizmus inherens problémája, hogy a liberalizmus és a demokrácia eszméi kizárják egymást. Ez máig megoldhatatlan feladat a liberális megmondóembereknek.

Miért zárja ki egymást a két eszme? Mert a demokrácia azt vallja, a mindenkori többség döntsön, míg a liberalizmus merotokratikus, azt hirdeti a legjobbak kiválasztódnak természetes alapon. Márpedig nem dönthet egyszerre az átlagpolgár és a “szakértő”.

A liberális alaptézis az Magyarországon, hogy a magyarok ostobák, meg kell őket nevelni tehát, aztán majd idővel megszokják mit kell akarniuk.

Ezt Tamás Gáspár Miklós – még jobboldali-liberális korában – kitünően és nyíltan kimondta, 1990. márciusában: “Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség.”. Pedig akkor még korántsem lehetett tudni, mi is szabaddemokratának lenni: az én korosztályom zöme 1990-ben SZDSZ-es volt, majd pár évvel később MIÉP-es, nem egyedi eset, nagyon sok ismerősöm így volt ezzel, s persze én is.

Azt viszont sokan elfelejtik, ezek a hangok az akkori ellenoldalon is megvoltak, Már 1990 végén az akkori MDF egyes emberei “szörnyű tagságról” értekeztek, ez tulajdonképpen a “mucsai” udvariasabb megfogalmzása volt. A korai MDF hivatalosan is 3 irányzatot – népi-nemzeti, kereszténydemokrata, nemzeti-liberális – ismert el magában, a vezetésben mind a 3 megvolt egyenlő arányban, de a tagság bizony nagy többségben népi-nemzeti volt.

A nagy terv azonban nem sikerült: a magyarok sehogy se akarták elfogadni a nyugati értékeket, nem lett nyugat-német modell, ahol az egypetéjű ikrek, a “középbal” és a “középjobb” küzd egymással, majd tök ugyanazt csinálják.

Magyarországon a baloldali szavazók a Kádár-rendszert akarták vissza, s nem nyugati szocdem világot. Ahogy a jobboldali szavazók is inkább harmadikutasok voltak, nem a nyugat kerdem rend hívei. A Fidesz nagy sikerének titka éppen ez: mindkét tábor zömét a maga oldalára tudta állítani.

A nyugatpárti, euroatlantista, magyarellenes elit meg lassan azt vette észre, teljesen fogy körülöttük a levegő. Ma már olyan pártjuk sincs, mely őszintén és nyíltan vallaná értékrendjüket. A nagy többség “mucsai”, de az ellentábor se egyértelműen azt akarja, amit az elit szeretne.

A jó hír, az elit elvesztette türelmát, nyíltan szidja immár a népet, s elárulta magát: a “baloldal” egyesült a “jobboldallal”. Ez biztosítja, hogy sose juthassanak hatalomra.

Sokan nem értették, miért teremtett Orbán olyan helyzetet, hogy az ellenzék kénytelen legyen egyesülni. Sokan azt hitték, ez öngyilkos taktika. Viszont Orbán tudta, ezzel éppenhogy a választási győzelmét garantálja. Hiszen a nép kevesebb szavazatot fog leadni egy arctalan, gondolkozásmentes ellenzékre, melynek egyetlen azonosítható célja az ország totális átadása a nyugat részére.