A legnépszerűbb bolgár tv-vetélkedő igencsak sajátos. Először is nem licenzműsor, azaz helyi találmány. Másodszor, az állami tv-ben sugározzák. S végül a harmadik, a legsajátosabb: nem lehet semmit nyerni rajta, a nyeremény az, hogy nyert az ember, s pont. Még jelképes tárgynyeremény sincs. Ennek ellenére hatalmas részvételi igény van.
A műsorvezető nem profi, hanem egy népszerű – bár nem elsővonalbeli – idősődő bolgár könnyűzenei énekes, aki pár éve színészként is szerepelt egy eléggé sikeres bolgár vígjátékban, a Londoni Misszió című alkotásban, ahol ő játszotta a bolgár köztársasági elnököt. A film egyébként az egész bolgár politika paródiája, a sztori annyi, hogy Bulgária 2007-es EU-belépése kapcsán a londoni bolgár nagykövet – aki persze semmihez se ért – ünnepséget szervez, erre eljön a bolgár elnök és felesége is, mert a nagykövet megígéri, személyesen II. Erzsébet is jelen lesz a fogadáson, ami persze nem következik be, így végül egy királynő-hasonmást szerződtetnek. Közben mindenféle abszurd dolgok zajlanak: az elnök csapata annyira inkompetens, hogy még az elnöki beszédet is elvesztik egy nyilvános vécében, a követségen pedig furcsa alakok dolgoznak, az egyik pl. úgy spórol, hogy hattyúkat fog londoni közparkokban, s többek között ebből készül a fogadáson az ebéd is. Közben a londoni rendőrség nyomoz a rejtélyes hattyúlopások miatt, az e célból a hattyúkon elhelyezett egyik nyomkövetőt végül a bolgár elnök felesége nyeli le a díszebéd során. A film végén a brit Külügy leszól a londoni rendőrségnek: a nyomozást abba kell hagyni, diplomáciai mentesség miatt.
De a lényegi téma most a vetélkedő. Minden hétköznap van. Jelentős benne a szerencseelem, mert több ezer témakörből sorsol a számítógép. Az első körben 4 játékos van, a kör végén kiesik a legkisebb pontszámú. Van még 2 kör, a végén egy ember marad, ő a nyertes. A nyertes játszik a következő adásban is.
Engem a 2. kör riaszt vissza, ahol archív videók alapján vannak kérdések. Egyszerűen nem ismerem jól a bolgár zenészeket, színészeket, eleve nem éltem az országban soha 19 éves korom előtt, ez mind hatalmas hátrány számomra. A múzsám viszont bátrabb volt, ő elment játszani. Persze pechje volt, jó pontszámmal kiesett már az első körben.
