Fürdés

By | 2014-12-11

Az igazság az, hogy a kereszténység is hibás abban, hogy a fürdés szokása erősen lecsökkent a középkorban Nyugat-Európában.

Az ókorban ugyanis a fürdés még teljesen természetes dolog volt, minden társadalmi rétegben. S csökkenésében szerepet játszott a kereszténység terjedése.

Persze a kereszténység sem magát a fürdést tiltotta, sőt elvárt volt, hogy az ember a vasárnapi misén tisztán jelenjen meg.

Azonban volt egy nagy gond. A korban kevés embernek volt saját fürdőszobája, ez szinte csak a felső elitnek jutott. Így szinte mindenki nyilvános fürdőkbe járt. S bár ezek nemi alapon el voltak különítve, egyházi szinten úgy ítélték meg, hogy a sok ember egy helyen meztelenül serkentheti a homoszexualizmust, ami egy bűn. Így elkezdtek rossz szemmel nézni a nyilvános fürdőkre. Az eredmény: a hívők nem mentek nyilvános fürdőbe, de mivel saját fürdő meg nem volt, így maradt a nem-fürdés, ill. a felületes mosakodás.

A másik ok nem vallási volt, hanem egészségügyi. Mivel a városok egyre nagyobbak lettek, egyre több ember járt nyilvános fürdőbe, így a betegségek is egyre jobban terjedtek a fürdőkben.

Így hát sok ember számára teljesen racionális döntés volt a fürdés abbahagyása: hiszen nem csak erkölcstelen, de egészségtelen is.

Nyugaton ez volt a szokás egészen a középkor végéig. Gyakorlatilag csak a parasztok fürödtek gyakrabban, de ez még erősítette is a fürdés alacsony státuszát magasabb körökben: így már parasztosnak is kezdett számítani a fürdés szokása.

Kelet-Európában viszont a dolgok máshogy alakultak. Az oroszoknál a fürdés a szauna szokása miatt eleve nem tudott egészségügyi problémává válni, hiszen a magas hőmérsékleten elpusztultak a baktériumok. S mivel a szaunák jellemzően sokkal kisebbek, mint a nagy fürdőházak, a homoszexuális csoportos szex kockázata sem tűnt akkora veszélynek.

A Balkánon pedig az iszlám hatása hozta el a fürdést. Eleve a Balkánon közelibb volt a kapcsolat az ókorral, mint nyugaton – ne felejtsük el, hogy a tévesen Bizáncnak nevezett Római Birodalom a XV. századig fennállt, s sok ókori szokást éltetett (szemben nyugattal, ahol a Római Birodalom az V. században véget ért, azaz ezer évvel korábban). Erre jött rá az iszlám hatás. A hithű muszlim naponta 5-ször köteles imádkozni, s imádkozni csak tisztán szabad. Így a muszlim ember kénytelen volt legalább hetente egyszer – de ha lehet, többször – fürdőbe menni, plusz naponta 5-ször mosakodni. A törökök által meghódított balkáni népek meg egyszerűen átvették a szokást.