Napok óta képtelen vagyok abbahagyni a ballib összefogdosás klipjének nézését, naponta átlag 5-ször megnézem. De mindig találok benne valami új röhögni valót.
Az alapötlet szerintem az lehetett: a kényszeres aláírók most megzenésítve írják alá tök ugyanazt, amit mindig immár 30 éve: hogy Európa, Európa! és kussoljanak a bunkó mucsamagyarok, meg jöjjenek végre a ballibbant kamufüggtelen szakértők. Szóval én el is neveztem magamban a művet: a Kényszeres Aláírók Gágogni Hívnak.
A mű első felében szolíd dallam alatt debilen mosolyogva sétálnak emberek ide-oda, persze kizárólag a ballib kiválasztottak klubjának tagjai, miután egy a „rabszolgatörvény” által elnyomott kamutakarítónő mérgesen takarít, gondolom ő képviseli az egész társulatból az egyetlen embert, aki valaha dolgozott életében. Aztán a társaság egyik része bedrogozik, ok nélkül ugrál fel-alá, majd egy aktivista hangosbeszélőn üvöltésbe kezd. Arra tippelek, hogy az aktivista a 2018-as Gulyás Marci, de a 2021-es Gulyásnak már akadt annyi esze, hogy nem vállalta saját maga eljátszását.
Aztán hepiend: miután az aktivista ráolvasta Zorbán szemére bátran minden bűnét – amitől Zorbán nyilván azóta retteg -, általános jó hangulat uralkodik el az egész társaságon. Gondolom, mindenki örül, hogy vége a forgatásnak, s lehet menni a pezsgős-kaviáros svédasztalhoz.
Komolyan mondom, ehhez képest Gurcsány 2006-os Igen! Igen! dala egy remekmű volt. Azon is lehetett nevetni – lásd az „Én nem ígérem, hogy a gond mind kikerül, de figyelek rád, és ami fontos, sikerül” gyöngyszemet belőle -, de ennyit azért nem.
Amit nem értek: miért bojkottálta Lukácsi Katalin a neves eseményt. Pl. – ahogy ezt szokta -szolídan vetkőzhetett volna a háttérben így tiltakozva a „diktatúra” ellen. Rettegek is emiatt, nehogy a végén kiderüljön, hogy a Zorbán kilóra megvette a Katit, s majd legközelebb egy fideszes gyűlésen fogjuk látni őt teljesen felöltözve, így téve hitet a zorbánizmus mellett!
Reméljük a következő verzió már kreatívabb lesz. Pl. megjelenhetne benne egy Gyurcsánynét éljenző kiábrándult fideszes, meg Ritfalvi Perinta, amint felkoncol egy papnak öltözött statisztát.
A másik: amióta megszületett a Wag the Dog című film 25 éve, ezt a műfajt nagyon óvatosan kell kezelni, mert nagyon könnyen röhejbe fullad. Ahogy most is.
