Jelenleg az emberiség vagyoni helyzete a következő:
- mélyszegény: 15 %,
- szegény: 60 %,
- alsó-középosztálybeli: 10 %,
- felső-középosztálybeli: 10 %,
- gazdag: 5 %.
Hogy érthető is legyen, példa mindegyikre:
- mélyszegény: szegényebb fekete-afrikai ország átlagembere (pl. Mozambik, Niger),
- szegény: átlag indiai, bangladesi ember,
- alsó-középosztálybeli: átlagos magyar, lengyel, román, cseh, bolgár,
- felső-középosztálybeli: átlagos amerikai, nyugat-európai ember,
- gazdag: Norvégia, Svájc, egyes muszlim olajállamok átlagpolgára.
Már az alsó-középosztálybeli is jobban él a világnál, így már ő se érdekelt a nagyobb egyenlőségben.
Továbbá, az emberek 99+ %-a képtelen reálisan megítélni saját helyzetét. A gazdagok magukat szimpla jómódú középosztálynak hiszik, s meg vannak győződve, hogy saját munkájuk eredménye a vagyonuk. A középosztály, különösen az alsó része meg magát mindig felfelé viszonyítja, így szegénynek hiszi magát. Ezt erősíti is az ebben érdekelt politika. Elég csak a magyar ballib propagandára gondolni, mely szerint az átlag magyar kb. éhezik.
Emellett az emberek sajátossága, hogy sose az abszolút szegénység zavarja őket (nyilván, hanem sokkal inkább a relatív szegénység. Ha egy munkahelyen a velem hasonló státuszú, azonos munkát végző ember 20 %-kal több fizetést kap, mint én, az jobban zavar, mint az, hogy a cég vezetője a bérem 10-szeresét kapja – az előbbire azt mondjuk „de hát miért?”, míg az utóbbira hajlamosak vagyunk legyinteni „az más!”.
