Meghalt Göncz Árpád, a ballib ikonember. Nyugodjon békében.
Azonnal el is öntöttek a netet a ballib kommentek. Néhány akkora bődületes baromság, hogy az ember a kommentelő helyett szégyenkezik, pár példa: „az egyetlen köztársasági elnök”, „az utolsó demokrata”, „csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla”, „az utolsó nagybetűs ember”. Mintha dokumentumfilmet néznék Sztálin haláláról és az azt követő tömeghisztériáról. Már eddig is gyomorforgató volt a Gönczet övező ballib személyi kultusz, de most sikerült mindent alulmúlni.
Lássuk csak valójában ki volt a volt köztársasági elnök!
Nem játszott komoly szerepet se a rendszerváltozás előtt, se alatta, s utána se. Aktívan részt vett az 1956-os felkelésben, újságíróként támogatta Nagyot, ezért később börtönben ült, ez volt élete jelentős politikai cselekedete. Pártjában, az SZDSZ-ben sosem tartozott a vezető személyiségek közé. 1990-ben véletlenül lett köztársasági elnök: az MDF-SZDSZ paktum miatt az SZDSZ-nek jutott az egyébként tökéletesen ceremoniális jellegű köztársasági elnöki poszt, s Antall igyekezett olyan SZDSZ-est választani, aki ismeretlen volt és előélete miatt alkalmas volt arra, hogy az MDF is elfogadja őt: Göncz ideális jelölt volt, 56-os börtönviseltsége miatt, valamint amiatt, hogy 1945-ben és 1956-ban a Kisgazdapárt aktivistája volt, mely párt örökösének tartotta magát részben az MDF is.
Köztársasági elnökként Göncz mindig saját pártját támogatta, sosem volt független. Hozzáteszem: én ebben nem látok problémát, nem értem miért kellene valakinek feladnia politikai nézeteit csak azért, mert kinevezték köztársasági elnöknek. Csak azért említem ezt, mert egyes ballib nézetek szerint most Áderrel az a gond, hogy továbbra is fideszes.
Göncz köztársasági elnökként átlagos, szürke volt, végülis jól ellátta ezt a ceremoniális feladatot. Schmitt Pálhoz képest valóban nagyformátumú alak volt, dehát a gyomorforgatóan nyálas Schmitthez képes majdnem mindenki nagyformátumú.
Valami kiemelkedő valóban köthető hozzá: több tucatnyi amerikai és brit sci-fit kíválóan magyarra fordított. A jövő történelemkönyvei csak ezt fogják írni róla.
Ennyi. Nincs miért hisztizni és hallucinálni.
S az elhunyt pedig nyugodjon békében.