Az ógörög hangsúly szabályai.
A szótag rövid, ha rövid magánhangzó van benne és nem végződik mássalhangzóra. Minden más szótag hosszú.
- Rövid szótag = 1 időegység (mora) .
- Hosszú szótag = 2 mora.
Háromféle hangsúly van:
- éles – ´,
- tompa – `,
- éles-tompa (hajtott) – ˜ / ̑ .
Hangsúlyozási egység:
- éles és tompa hangsúly esetében:
- ha a szótag utolsó: a hangsúlyozott szótag,
- ha a szótag nem utolsó: a hangsúlyozott szótag és a következő szótag;
- éles-tompa hangsúly esetében: a hangsúlyozott szótag.
Alapszabály: a hangsúlyozási egység és a szó vége között legfeljebb 1 mora lehet.
Ebből a szabályból következik szinte minden hangsúly-szabály:
- a hangsúly helye lehet:
- ´ – u, p, a – bármilyen típusú szótagon,
- ` – u – bármilyen típusú szótagon,
- ˜ – u, p – csak hosszú típusú szótagon.
- a megkötések:
- „u” szótag: lehet bármi, de ´ csak akkor, ha utána szünet van (szünet = vessző, pont, kettőspont, kérdőjel)
- „p” szótag:
- ha rövid: akkor ´,
- ha hosszú, akkor:
- ha az „u” rövid: ˜,
- ha az „u” hosszú: ´ vagy ˜,
- „a” szótag: ´.
Azaz:
- ha az „u” szótag a hangsúlyos, akkor:
- ha utána szünet van: a hangsúly lehet ´ vagy ˜,
- ha utána nincs szünet: a hangsúly csak ` lehet;
- ha a „p” szótag a hangsúlyos, akkor:
- ha a hangsúly ´: az „u” lehet rövid vagy hosszú,
- ha a hangsúly ˜: az „u” csak rövid lehet;
- ha az „a” szótag a hangsúlyos, akkor az „u” csakis rövid lehet
(szótagok jelölése: u – utolsó, p – utolsó előtti, a – hátulról a harmadik).
