Az öregedés fontos jele a hallgatóból mesélővé válás.
A fiatal csak hallgató, nincs kinek mesélnie. Legfeljebb jelen tapasztalait képes elmondani, de ez senkit se érdekel. Pedig egyébként érdekes lenne, viszont itt egy áthághatatlan akadály van: képtelenség a saját korai gondolkodásmódot átadni, a legtöbb ember korosodva még a saját korábbi gondolkodásmódját is elfelejti. Én tudatosan törekedtem a nem-felejtésre, s még így is vannak fehér folyjaim.
Viszont ami lehetséges: az idősebbek élményeinek átadása. Nagyjából 50 éves kor körül jön el az a pillanat, amikor az ember már rendelkezik közönséggel.
Akkor lesz hallgatóból mesélővé.
