Három kedvenc kamaszkori írás

By | 2022-01-22

18 éves korom előtt 3 könyv tett rám a legnagyobb hatást.

Az évszámok: 1979, 1980, 1983.

1979: a Galaktika Magazin téli számában (Galaktika 36.) jelent meg Robert Sheckely Specialista című novellája (eredeti cím: Specialist). Később elolvastam angolul is, eredetiben (mármint amikor már megvolt az ehhez szükséges tudásszintem), sőt most tavaly meghallgattam hangoskönyv verzióban is. A magyar fordítás eléggé bumfordi egyébként, de a lényeg átjött azért.

A történet alapja: egy bio-űrhajó – mely több különböző fajokból áll – hajótörést szenved, ami miatt az egyik alkotóelem, a hajó mozgatója elpusztul. Mozgató nélkül azonban az űrhajó képtelen a fénysebességnél gyorsabban haladni. A hajó egyetlen esélye, találni egy új mozgatót. Sikeresen találnak is egy mozgatókkal teli bolygót – kiderül: ez a Föld -, azonban ezen a bolygón primitív mozgatók élnek, akik despecializálódtak, azaz elfelejtették eredeti szerepüket, sőt nem is ismerik a fajok közti univerzális együttműködés elvét. A hajó mégis leszáll, elfog a leszállóhely környéki erdőben egy primitív mozgatót (egy erdőben sétáló embert), s megpróbálja rávenni, csatlakozzon a hajóhoz, legyen ő az új mozgató. Az ember persze halálra rémül, nem érti mi történik, menekülni akar a “szörnyetegek” fogságából. A hajó tagjai végül rájönnek, nem fog menni ez, így elengedik az embert. Aki ekkor azonban gyanakodni kezd, hátha ez az egész mozgatás nem is fantázia. S lassan rádöbben az egészre, mi is az emberi faj valódi szerepe. Az utolsó mondat: a hajó immár 8-szoros fénysebességgel mozog és gyorsul.

1980: ekkor olvastam Szathmári Sándor Kazohínia című regényét. Erről már írtam, nem ismételném meg.

1983: ekkor kezdődött a nagy kampány, felkészülés George Orwell évére. Ez még a hidegháború volt, s Orwell kiváló nyugati eszköz volt – az persze el lett hallgatva, hogy Orwell szovjetellenes volt ugyan, de kommunista. Mindegy, ez a politikai propaganda normál működése.

Nekem azonban nem két főművének valamelyike tetszett a legjobban, hanem egy szinte imeretlen műve. Ez a Keep the Aspidistra Flying című regény – pár éve megjelent magyarul is, azzal az idióta címmel, hogy “A fikusz és az Antikrisztus” – “ősi” magyar könyvkiadói hagyomány a címeket direkt félrefordítani (ez azóta átment a filmforgalmazókhoz is).

Pár éve film is készült a regényről, s a film, meglepő módon, jól visszadja a könyvet, plusz a színészek is jók benne.

A regény főhőse Gordon, egy korabeli (azaz XX. sz. 30-as évek) angol kommunista értelmiségi, aki utálja a rendszert, de mivel szegény, kénytelen dolgozni: mint reklámszövegek írója egy nagy angol cégnél. (Kicsit önéletrajzi ez a mű, mintha Orwell saját magát parodizálná kissé.) Végül azonban nem bírja az ellentmondást saját nézetei és munkája között, így felmond, s elmegy is sokkal rosszabban fizető, de “rendszerkritikusabb” állásba: eladó lesz egy könyvesboltban, s elhatározza hivatásos költő lesz, versírásból fog megélni.

A Gordon által utált társadalom jelképe számára az aspidistra, a kor népszerű szobanövénye, melyet sokan az alsó-középosztályból lakásuk ablaka belső részén tartanak. (Magyar neve a Wikipédia szerint: kukoricalevél, fogalmam sincs így van-e, szóval maradjon aspidistra.)

Az eredmény azonban nem a boldogság, hanem a teljes marginalizáció, lassan nyomorban kezd élni. Immár írni is képtelen, mert szó szerint éhezik, raadásul sikertelen is, összesen egy darab versét sikerül eladnia egy lapnak. Közben élete egyetlen biztos pontja, a kapcsolata barátnőjével, Rosemaryvel is veszélybe kerül, a barátnő nem fog korlátlan ideig várni rá, ő pedig nem tudja megkérni a kezét, mert tudja, családot már végképp nem tudna eltartani.

Barátja, aki szintén kommunista, de gazdag családból származik, így milliomosként dolgoznia se kell, az Antichrist nevű ateista marxista folyóirat kiadója segíteni próbál neki, de persze Gordon soha nem fogad el egy fillért se. Ő bizonyítani akar, képes önerőből is megbirkózni mindennel. Amikor egyetlen sikere bekövetkezik – elad egy verset -, a kapott pénzből meghívja a legdrágább étterembe barátnőjét és a milliomos barátot, s egy vacsorára elkölti a teljes kapott tiszteletdíját, pedig az 3-havi könyvesbolti fizetésének felel meg. A végén Gordon még le issza magát,majd botrányt kavar, amiért a rendőrség letartóztatja. A büntetést persze képtelen kifizetni, milliomos haverja fizeti ezt ki, megmentve őt a pénzbírság börtönbüntetésre váltásától.

A végén kiderül: Rosemary terhes. Gordon erre a hírre megkéri a kezét, majd visszamegy eredeti munkahelyére, a reklámügynökségre, hogy olyan jövedelme legyen, melyből a család meg tud élni. A könyv vége: Gordon és immár felesége normális lakásba költöznek rendes környéken, a feleség pedig egy nap egy aspidistrával jön haza, melyet elhelyez az ablak közelében.