Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz III.

Megosztás:

Tartalomjegyzék:

Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz I. – kiejtés
Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz II. – Névszó-ragozás
Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz III. – Névmások
Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz IV. – Fokozás, számnevek, határozószók
Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz V. – Elöljárószók
Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz VI. – Igeragozás 1.
Hasznos latin táblázatok nyelvtanuláshoz VII. – Igeragozás 2.

Névmások.

Először a személyes névmások, a visszaható névmás, a személyes névmásként is használatos mutató névmás, a birtokos névmások, s az egyik meghatározó névmás.

Ezeknek a névmásoknak a használatáról pár szót:

A személyes névmások használata a magyarhoz hasonló első és második személyben (ego, tū, nos, vos). Harmadik személyben azonban nincsenek a latinban személyes névmások, helyettük a személyes névmásként is funkcionáló is, ea, id mutató névmások használatosak.
Visszaható névmás – ez nyilvánvaló.
Birtokos névmás – első és második személyben (meus, tuus, noster, vester) magától értetődő, a suum azonban jellemzően „saját” jelentése, harmadik személyben jellemzően az is, ea, id birtokos esetű alakjai használatosak.
Az idem, eadem, idem meghatározó névmás („ugyanaz”).
Külön figyelmet kell fordítani a kérdő főnévi (quis, quid), a kérdő melléknévi (quī, quae, quod) és a vonatkozó névmás (quī, quae, quod) elhatárolására. A vonatkozó névmás a magyarhoz hasonló, nincs mit magyarázni. A kérdő főnévi névmással azonban általában a főnévre kérdezünk rá (ki? mi?), míg a kérdő melléknévi névmással a főnév tulajdonságára (kb. kiféle? miféle?).

Látható, hogy a idem, eadem, idem meghatározó névmás teljesen az is, ea, id személyes névmásként is használható mutató névmás -dem végződéssel ellátott változata, csak a sárgaval jelölt alakokat kell külön megjegyezni, valamint azt, hogy az -m végződés a -dem hatására -n alakká változik.

Következzenek a kérdő és a vonatkozó névmások:

Látható, hogy csak a sárgával jelölt esetekben van különbség, valamint abban, hogy főnévi kérdő névmásként – értelemszerűen – nincsenek nőnemű alakok, kizárólag hímnemű és semlegesnemű alakok.

Az előbb nem felsorolt névmásoknak a használatáról pár szót:

Mutató névmások: a hic, haec, hoc jelentése „ez”, az ille, illa, illud jelentése pedig „az”. Az iste, ista, istud jelentése kb. „amaz”. Az ille és az iste között a különbség kb. az, hogy míg mindkettő távol van a beszélőtől, az iste attól is távol van, akihez beszélünk, az ille viszont közel van hozzá.
Az ipse, ipsa, ipsum meghatározó névmás („maga”).
-dam utótag („egy bizonyos”).
-quam utótag (a magyar „bár-” előtagot jelzi).
-cumque utótag (a magyar „bár-” előtagot vagy a „csak” kiegészítést jelzi).
-que utótag (a magyar „bár-” előtagot jelzi).
-libet utótag (a magyar „bár-” vagy „akár-” előtagot jelzi).
-vis utótag (a magyar „bár-” vagy „akár-” előtagot jelzi).
ali- előtag (a magyar „vala-” előtagot jelzi).
ec- előtag („vajon”).
Szintén alakítható névmás az alapforma megkettőzésével (a magyar „bár-” előtagot jelzi).
A 9 speciális melléknév egy része névmási szerepet tölt be – ezek: ūllus („valamely”), nūllus („senki, semmi, semmilyen”), uter („melyik a kettő közül”), neuter („egyik sem a kettő közül”), alter („egy a kettő közül”, „egyik – másik”).

Mutató névmások:

Meghatározó névmás:

Látható, hogy a mutató névmásoknak és a meghatározó névmásnak szinte teljes azonos a paradigmája, így én a következő táblázatot javaslom egyszerűbb megjegyzésre. Sárgával jelölve a szabálytól eltérő alakokat, melyek külön megtanulandók: