A „hibásan szavazott a nép” érvet először 1990-ben olvastam, a kubai sajtóban.
1990 februárjában ugyanis Nicaraguában az 1979-ben fegyveres erővel hatalomra került és azóta folyamatosan hatalmon lévő szandinistáknak az az őrült ötletük támadt, hogy tényleg demokratikus választásokat rendeznek az országban, amin bárki részt vehet, azaz a szandinisták ellen addig amerikai segítséggel fegyveresen harcoló erők is.
S komolyan megcsinálták! Az eredmény: a szandinisták elvesztették a választásokat, az Egyesült Ellenzék – melyen minden irányzat jelen volt, még a szandinistákkal elégedetlen kommunisták is – pedig simán nyert, a jelöltjük az első fordulóban nyerte az elnökválasztást 55 %-kal, szemben a szandinista vezérrel, Daniel Ortegával, aki alig 40 %-ot kapott.
S a szandinisták átadták a hatalmat, amire tényleg senki se számított, legjobban az USA volt meglepődve ezen a váratlan fordulaton.
A kubai médiák viszont tomboltak. Ortega elvtársat azért nem akarták lehülyézni, de a narratíva az volt, hogy a nicaraguai nép tévedett, nem szavazott helyesen, s ma már sok nicaraguai nagyon sajnálja, hogy az ellenzékre szavazott.
Mondjuk odáig még a kubai kommunista médiák se jutottak el, hogy a nicaraguaiak fogatlan mucsai bunkók, akiket átvert az álhír-propaganda.
Egyébként Daniel Ortega ma Nicaragua ismét elnöke, 2007-ben ugyanis megnyerte az elnökválasztást és azóta is minden választást, de ez már más kérdés.
A lényeg itt: a liberális képzelet messze képes túlszárnyalni a kommunista fantáziát.