Aktív politikai tevékenységem (úgy értem, a valós életben) régóta nincs.
Utolsó párttagságom megszűnt 1993-ben, párttag-jelöltségem meg 1999-ben. Politikai gyűlésen meg Magyarországon utoljára 1988-ban jártam (a neves „falurombolás” elleni megmozduláson), Bulgáriában meg 1991-ben egy „alternatív” ortodox gyűlésen. Ez utóbbit utólag rendkívül sajnálom, dehát nincs miért meghazudtolnom múltamat.
Ha persze pontosak akarunk lenni, voltam egy 1996-os bulgáriai tüntetésen a volt bolgár cár hazalátogatása kapcsán, majd Budapesten a 2006-os Gyurcsány-elleni tüntetésen is, de mindkettőn csak inkább bámészkodóként, nem valódi tüntetőként, s mindkettőről eloldalogtam: az előbbiről még a fele előtt, miután hallottam több résztvevő válogatottan primitív marhaságát, az utóbbi esetben meg eleve csak a tüntetők pereméig jutottam, de már ők visszariasztottak.
Amit viszont mindig megláttam, mi a titka az erőszakos megmozdulásnak.
Egyrészt a kritikus és aktív tömeg, másrészt a motivált vezetés.
A tömeg semmit se ér, ha csak „demonstrál”, elégedetlen úgy általában, s csak ködös távlati céljai vannak. Ez pont olyan, mint a kövér ember, aki „majd valamikor” le akar fogyni, az ilyen sose fog lefogyni. Az olyan viszont tényleg lefogy, aki nem mindent akar egyszerre, „valamikor”, hanem e hónap végén 3 kilóval kevesebb akar lenni.
S ha van is tömeg, de nincs vezetés, semmi se lesz. Lehet spontán vezetés is akár, de az legyen az adott alkalomra összpontosított, ne a világot akarja megváltani, hanem az adott célt.
Személyesen tapasztaltam mindezt 1990 nyarán a bolgár tengerparton. Ráadásul egy teljesen politikamentes eseményen.
Zenei fesztivált szervezett a 90-es évek egyik nagy bolgár szórakoztatásipari főembere 1990 nyarán az egyik tengerparti üdülőhelyen. Hangzatos szövegekkel. Aztán kiderült: 45 perc az egész előadás, ráadásul iszonyú rosszan megszervezve, az elején káosz, aztán rossz hangosítás. A 45 perc végén mindenki azt hitte, ez csak szünet, majd jön a második rész. Hatalmas csalódás. Az emberek indultak haza, mire egy kis csoport akcióba lépett: felugrottak a színpadra, az egy darab idő biztonsági őrt elsöpörték, majd berohantak az öltözőbe. A szervezők megpróbáltak ellenkezni, egyszer arra hivatkoztak, ez bűncselekmény, mert most már ez magánterület-sértés, jön mindjárt a rendőrség, majd arra, a pénz már el lett szállítva, nem tudnak visszaadni semmit.
A kis csoport lendülete is kezdett megtörni, mire akadt egy ember, egyetlen ember, aki hangosan kijelentette, mindez marhaság, s igenis jogunk van a pénzünkre, s a rendőrséget meg mi fogjuk kihívni csalás miatt. Megindult pár ember, majd látva őket még sokan. Már olyanok is, akik addig a színpadra se mertek felmenni. Már 60-70 ember állt az öltözőben szemben a 7-8 fős szervezői csapattal.
Ezt látva, a helyszínről kimenő emberek zöme is visszafordult. A végén már a nézők kb. 80 %-a bent volt a helyszínen.
A főszervező remegni kezdett, majd azt mondta már, legyen valami szervezett mód, s egyenként mindenkinek visszafizeti a belépési díjat. Akadt egy éppen szabadságon lévő rendőr, azt mondta, ő majd sorba terel mindenkit.
Minden le is zajlott 2 óra alatt nagyjából.
Az egész kulcsa egyetlen ember volt, aki a színpadi öltöző előtt nem fordult vissza, majd ezzel magával ragadott másokat is. A főszervező meg okos ember volt, amikor arra került sor, hogy ennek az embernek adja vissza a jegyárat, ránézett és keserűen elmosolyodott mintha azt mondaná „miattad van az egész cirkusz”.
