Hogyan kell írni a 4-est?

By | 2022-07-05

Általános iskola alsó tagozatában a fő konfliktusom az iskolával a 4-es szám írása volt.

Én tudtam írni, olvasni az iskola megkezdése előtt, részben a nagyapám tanított, részben magamtól. Ez utóbbi következménye: a nyomtatott karaktereket utánoztam le, nem a kézírást. Lassan persze megszoktam, hogy a kettő nem teljesen azonos, viszont a 4-es szám esetében nem láttam értelmét a kézírásos verziónak.

A ma tévesen “arab számoknak” nevezett számjegyek valójában a nyugat-arab számjegyek európai változata, melyek az arab-perzsa számjegyek verziója, melyek az indiai számokból erednek. A muszlim Spanyolországon keresztül terjedtek el, először nyugaton persze, a XIII. századtól kezdve, majd lassan keletebbre is. Magyarországon a XV. században terjedtek el az “arab” számok. Európában a legkésőbb Oroszországban kezdték használni ezeket a számjegyek, I. Péter cár vezette be őket a XVIII. sz. elején.

Ezt megelőzően a katolikus Euróban a római számokat használták, azaz 4 helyett IV, időnként IIII is, míg az ortodox Európában a görög vagy cirill számírást: minden görög és cirill betűnek van ugyanis számértéke is. A görög számírásban a 4 jelzése Δ, ill. néha – a félreértések elkerülése végett mellékjelesen – Δ` vagy Δ. A cirillben pedig Д, ill. gyakran – szintén a félreértések elkerülése végett mellékjelesen – Д vagy ҃Д (ez utóbbi egy hullámszerű vonal a betű tetejéhez ragasztva, csak itt nem igazán látszik jól).

Az eredeti arab 4-es egyébként: ٤. Ebből lett a 4 a nyugati-arab világban. A kézírásban viszont sokszor ezt + alakban írták le az egyszerűség kedvéért, majd a + jel más jelentése miatt lett a “nyitott négyes”. A nyitott négyes csak kézírásban lehetséges, nincs is rá külön Unicode karakter, ezért íme kép alakban:

három népszerű írásmód: az egyedüli nyomtatott és két kézírásos verzió

Európában tehát elterjedt több alak is, párhuzamosan. Na most, a Kádár-rendszer mindenben teljes egységesítésre törekedett, így az iskola nem volt hajlandó elfogadni, hogy én a nyomtatott alakot használom kézírásban is, ezt szimplán “hibának” minősítették a tanárok.

Még el is fogadtam volna ezt, de megkérdeztem felnőtteket, márpedig a felnőttek többsége azt mondta, mind a 3 alak teljesen rendben van, azaz egyik se hibás.

Már akkor is makacs ember voltam, szóval ettől kezdve direkt nem írtam soha úgy a 4-est, ahogy azt az iskola megkövetelte. Mondanom se kell, az iskola hamarabb adta fel a harcot.

Egyébként a “én” verzióm a leggazdaságosabb: egyetlen mozdulattal leírható, míg a többihez két mozdulat kell.