A homoklobbi igyekszik a „homofób” szót valamiféle gyalázatos szóvá degradálni, nagyjából a „bűnöző” és a „rasszista” szintjére. Valójában azonban a „homofób” szó nem sértés, hanem a normalitás, az egészség igenlése. A homoszexualitás ugyanis egy genetikai eredetű megbetegedés. Egy betegséget ellenezni pedig nem szégyen, hanem a világ legtermészetesebb dolga.
Amikor tehát homofóbiával vádolnak bennünket, fejünket emeljük fel büszkén és mondjuk azt „igen, homofób vagyok, s erre büszke vagyok!”.
A homoklobbi egyik undorító követelése a házassághoz való jog. Pedig az európai kulturában a házassági 1 férfi + 1 nő törvényes kapcsolata. Miért kellene ezt felborítani, s miért éppen csak a homokosok javára? Hiszen ha megtörjük a „házasság” fogalmát, ki lehetne korlátlanul terjeszteni másra is, pl. többnejűségre, pedofíl kapcsolatra, ember és állat kapcsolatára.
Manapság a homokosok egyenlőek, minden joggal rendelkeznek, mit akarnak még?
Örökbe akarnak fogadni gyermekeket? Ne akarjanak árva gyermekeket megrontani!
Persze, a homokosok üldözése bűn és ezt el kell ítélni. A homokosságot az orvostudomány még nem képes megfelelően gyógyítani, így e beteg embereknek joguk van élni. S mivel számukra a homokos életmód az egyetlen kedvező, minden joguk megvan rá. A cukorbetegeket sem üldözik hibásan működő hasnyálmirigyük miatt, sőt még pénzbeli támogatást is kapnak az államtól, a közös adókból. Azonban én nem követelem, hogy a társadalom ismerje el, hogy a cukorbeteg ember hibás működésű hasnyálmirigye nem betegség, hanem egy egyenértékű alternatíva. S nem tiltakozom, hogy bizonyos szakmákban diszkriminálnak betegségem miatt, pl. nem vennének fel repülőgéppilótának, mert a cukorbetegség ott kockázatnak minősül és emiatt ki vagyunk zárva a pályaalkalmassági vizsgálaton.
Manapság azonban nem a homokosoknak kell szenvedniük diszkrimináció miatt, hanem a homofóbok vannak állandó üldözés alatt a homoklobbi részéről.
Az agresszív homoklobbi követelőzései egyre szemtelenebbek S tudjuk: máshol egyre többet akarnak. Amerikában pl. a homokos lobbi gyűlöletkampányt folytat homofób keresztény polgármesterek ellen, akik nem hajlandók a büszkeségmeneteket hivatalosan támogatni. S ott a kisgyerekek tankönyveibe is beletuszkolták már a leggusztustalabb homokos propagandabrosúrákat. Azaz a homokos lobbi olyan országokban is egyre többet akar, ahol pl. még házassági joguk is van. Tehát nem hiszünk a magyar homoklobbinak sem. Ők egy hatalmas kampány részei, s egyre szemtelenebbek. A magyar homoklobbi csak azért jóval mérsékeltebb amerikai testvérszervezeteikhez képest, mert ők is érzik, hogy teljes ellenszenvet érnének el ugyanazokkal a követelésekkel. Így a kis lépések taktikáját alkalmazzák. De a cél ugyanaz: a társadalom értékrendjének buzi alapra helyezése és minden homofób rasszistának, fasisztának, gazembernek bélyegzése.
Lássuk csak a FaceBook-ot: van ezernyi homokos csoport, de a homokos lobbi azonnal töröltet minden ellenvéleményt. A FaceBook pedig szót fogad, mert nem kockáztathat meg a multimilliárdos hátterű amerikai homoklobbi részéről egy esetleges bojkottot. Szóval ennyit a homoklobbi toleranciájáról…
Nem zavarnak a homokosok úgy általában, de elvárom tőlük a toleranciát: azaz ne próbálják saját törpe kisebbségi értékrendjüket a többségre erőszakolni. Fogadjanak el annak, ami vagyok: toleráns homofóbnak. Én is elfogadom őket, azaz viszonzom a toleranciát: nem követelem betiltásukat, nem megyek homokos bárba botrányt csinálni, elítélem, ha egy homokost bántalmaznak. Ez így miért nem elég?
A homoklobbi miért akar ennél többet? Miért akarja, hogy támogassam is őket? S miután nyíltan kijelentem, hogy NEM támogatom őket, miért pocskondiáznak, pl. a legutóbbi időben már „rasszistának” kezdik minősíteni a homofóbokat.
A homofóbia a természetest, az egészségest védi a természetellenes, beteges ellen. Legyünk rá büszkék, hogy homofóbok vagyunk!
