Szerencsére a ballibek ismét bebizonyították, hogy képtelenek kampányt felépíteni.
A múlt heti Szájer-botrány gyors lecsengéséért a legtöbbet ismét a ballibek tették. Ugyanez történt, mint ami a fanatikus ballib törzsszavazó hozzáállása minden egyes tüntetéshez: arra számít, hogy most aztán megdől a kormány, majd amikor mégse, elkezdi saját tüntetését szidni, így még a tüntetés kis hasznát is lenullázza.
Az egészből, mely alkalmas lett volna egy közepesen hatásos Fidesz elleni kampányra is akár, most az jött le: a homofóbia elleni harcot szívügyüknek tartó ballibek még ebben is következetesek, hiszen azonnal buzizni kezdenek, amint ebben a legkisebb politikai hasznot látják.
A legnépszerűbb ballib reakció: íme, akkor a hatályos alkotmány nem keresztény, hiszen fő szerzője Szájer. El is kezdtek „Szájer-alaptörvényről”, sőt „buzulmányról” beszélni.
Dehát mit is mondanak ki ezzel implicit módon? Hogy az alkotmányt nem a tartalma minősíti, hanem a szerzője. Azaz ha egy homokos bármit tesz, bármit létrehoz, az a dolog homokossággal fertőzött lesz, még akkor is, ha semmi köze a homokossághoz. A homokosság tehát egy szörnyű fertőzés. Na most, ilyet keresztény homofób sose mond, pl. a homokos Csajkovszkij műveiről még a legkeményebb keresztény homofób se állítja, hogy azok propagálják a homokosságot. A ballibek viszont most gyakorlatilag ezt mondják. Vicces…
Szóval a ballibek szerencsére sose tanulnak és sose felejtenek. Pedig a Borkai-ügynél már volt egy esélyük, amit szintén elrontottak. Ha én ballib PR-ember lennék, nem a kurvázásra és a a kábítószerre koncentráltam volna, hiszen az utóbbi fikció, az előbbi pedig vagvágány (a ballib narratíva az volt, hogy Horvátországban a prostitúció illegális, így most majd börtönbe kerül Borkai, ami a kisgyerekek számára is világos marhaság). Majd jött a hajókázás állítólagos milliárdos költsége, ami ismét marhaság (aztán ezt a vesztes kártyát még egyszer megjátszották Szíjjártó ellen). Miközben lehetett volna a kevésbé drámai, de valós ügyet elővenni: keresztény ember megcsalja a feleségét, csak hát ez túl kevésnek, túl lagymatagnak tűnt.
Alapvető PR-szabály: a PR nem kereskedés, azaz nem az a módszer, hogy direkt túl sokat mondok, amiből vissza tudok aztán venni, hanem éppen ellenkezőleg, kicsit mondok, majd nagyobbat, de sose túlzok, ugyanis itt a nagyotmondás az ellenfelet segíti. Az átlagember reakciója a nyilvánvaló hazugságra: ha ez nem igaz, akkor talán a többi se az, azaz a nagyotmondás az ellenfél tényleges hibájáról is kételyt kelt.
Az eredmény: a saját hívek jót mulatnak, az ellenfél hívei összezárnak, a meggyőzendő semlegesek pedig legyintenek.
