A magyarországi híreket minden áldott nap figyelemmel kísérem. Meggyőződésem, hogy az eseményeket 10 Magyarországon élő ember közül 9-nél jobban ismerem. Viszont a távollét ad egyfajta megfontoltságot.
A mai magyar politikai életben nagyjából 4 féle politikai tömb érezhető.
A legnagyobb tömb a nemzeti populizmusé. Ez természetesen a Fidesz.
A Fidesz elleni fő tömb a szocialistáké. Bár a Fideszhez képest ez egy kifejezetten európai, modern, polgári tábor, sajnos nincs komoly mondanivalójuk a „Fidesz – nem!” üzeneten kívül
Még két, határozott ideológiájú tömb van: a szélsőjobb és a liberálisok. Ez utóbbiak iszonyúan gyengék, s sok részre oszlanak.
Egy dolog tény: a mai kormánypolitika káros. Ez Chávez és Lukasenka rendszere, mely nem tartható fenn hosszú távon, s a biztos lecsúszás záloga. Nem diktatúra, de nem is demokrácia. Kapitalizmus, de erős antikapitalista, etatista tendenciákkal. Az Orbán típusú rendszerek csak akkor tudnak sikeresek lenni, ha rendelkeznek erős anyagi háttérrel, mint pl. Oroszország, Szingapúr, vagy a gazdag muszlim olajállamok esete.
Az embereket elsősorban saját jólétük érdekli, nem a demokrácia vagy ideológiák. A gazdag életszínvonalat biztosító államokban a lakosság nagy többsége támogatja a fennálló rendet. A demokratikus, de lecsúszó államokban meg az emberekhajlamosak lázadni.
S persze mindenki úgy akar élni, mint a világ felső 10 %-a. Ez azonban képtelenség. Magyarország most is jóval a világátlag felett van, de természetesen nem tartozik bele ebbe a felső 10 %-ba.
Vegyük észre a lázadások, tüntetések világszerte milyen zászlók alatt mennek végbe! Nem a demokrácia, a kapitalizmus, a szabadság zászlajai alatt. A tüntetések alapideológiája valamiféle részben marxista, részben anarchista, de mindenképpen erősen antikapitalista eszmeiség, a legtöbbször nacionalista eszmékkel keverve. Manapság ez a szélsőjobb és a szélsőbal új szövetsége, antiglobalizmus név alatt.
Azaz nem a szabadság lázad, hanem épp ellenkezőleg. S ebben a harcban a Fidesz és Orbán a lázadók oldalán állnak. Rendszerkritikus, antikapitalista médiákban sokszor láttam már Orbánt pozitív módon említve, ő a bátor kelet-európai, aki harcolni mer a népelnyomó EU és IMF, a nemzetközi nagytőke, a pénzügyi oligarchia ellen. Igen: ott ő a pozitív hős.
Egy esetleg magyar forradalom nem lenne különb, mint ami nemzetközi méretekben mutatkozik. Ez az elem kerülne felülre. Ha Orbánt el is takarítaná egy forradalom, a helyére új Orbán kerülne. Ebben a felállásban a polgári demokrácia, a szabadság, a kapitalizmus esélytelen.
Jön a forradalom? Ne jöjjön. Ha jön, rosszabb lesz. Jöjjön inkább az értelem útja!
