Kapitalizmus van-e Kínában?

By | 2022-04-23

Természetesen minden hasonló kérdésre a válasz definíciófüggő. Olyan kérdés-e mint a “Kádár alatt kommunizmus volt-e?”, a válasz csakis attól függ mit értünk kommunizmus alatt.

A széles meghatározás szerint az a társadalom kapitalista, ahol a gazdaság alapja a termelőeszközök szabad magántulajdona és a szabad vállalkozás, valamint ezek következményeként a piac, s nem létezik jogi egyenlőtlenség az egyes emberek között. A feudális rend pl. azért nem volt kapitalista, mert bár létezett szabad vállalkozás, de a termelőeszközök felett nem volt szabad magántulajdon, komoly rendelkezési korlátok voltak (lásd, a földesúr csak egészben adhatta el tulajdonát, de azt pl. nem adhatta biztosítékként hitelhez, továbbá nem bocsáthatta el jobbágyait, az azoknak kijelölt telkeket nem használhatta más célra, ahogy ez ellenkező oldalról: a jobbágytelek örökölhető volt ugyan, de eladható nem, s minden esetben fennmaradt rajta teherként a földesúri jog), további a társadalom rendi volt, s az egyes rendek nem rendelkeztek azonos jogállással (hiába lett koldusszegény a nemes, akkor is nemes maradt, s hiába lett dúsgazdag a jobbágy, akkor is jobbágy maradt).

Persze lehet azt mondani – azaz szűk definíciót adva -, hogy az egyetlen kapitalista csak a nyugati szabadversenyes modell, csak éppen ez a definíció totális szűkítése. Ez esetben Kína valóban nem kapitalista, de akkor Skandinávia se az, sőt Nyugat-Európa jelentős része is nem-kapitalista lesz, ami eléggé abszurd következmény. Sőt, ha egyedül a klasszikus liberalizmus kapitalizmus-képét tekintjük kapitalizmusnak, akkor onnan nézve minden a keynesiánus iskola, pl. az amerikai New Deal is egy antikapitalista rendszer, ami még viccesebb.

A témáról egyébként elég jó anyagai vannak Pogátsa Zoltán alias Pogi zöld-marxista közgazdásznak, aki sok dologban persze borzasztóan téved, de az ilyen népszerű-tudományos jellegű írásai, előadásai rendkívül hasznosak – lásd itt YT-csatornáját.

Szóval érdemesebb az általánosan elfogadott álláspontot tartani, hogy ahola termelőeszközök szabad magántulajdona és a szabad vállalkozás, s nem létezik jogi egyenlőtlenség az egyes emberek között jelen van, az kapitalizmus, minden mástól eltekintve.

Nagyjából a következő kapitalizmusmodellek vannak, röviden ismertetve az 5 fő verzió (Pogátsa többet sorol fel, de én egyszerűsítettem):

  • angolszász modell – ez áll legközelebb a klasszikus liberális ideálhoz: az állam szerepe kicsi a gazdaságban, a piac hatalma meghatározó – nyilván ez elsősorban Anglia és az USA,
  • skandináv modell – ahol az állam kiterjedt jóléti intézkedéseket kényszerít a tőkére, ezzel korlátozva a piac szerepét, továbbá az állam koordinál az egyes gazdasági szereplők között – ahogy neve is mutatja, ez elsősorban Skandinávia,
  • korporatív modell – az angolszász és skandináv modell közti, ahol az erős szakszervezetek és a tőke közösen lép fel, kompromisszumokat kidolgozva – ez Nyugat-Európa fennmaradó része,
  • államkapitalista modell – ahol az állam irányítja a gazdaságot, a hozzá közeli tőkével együttesen, a két rész összefonódik, ez eredetileg a japán modell, de aztán ez lett Szingapúrban, Tajvanon, Koreában, immár Kínában is,
  • külföldfüggő modell – ahol a gazdaság alárendelt a külföldi tőkének, az állam gyenge, ki van szolgáltatva a külföldnek – sajnos mi itt vagyunk, de nem csak mi, hanem kevés kivéllel ez a domináns modell az egész világon.

Ami még fontos: jellemző hiba a kapitalizmus és a liberális demokrácia összekeverése, miközben a kettő között a kapcsolat csak az, hogy míg a liberális demokráciának szükséges eleme a kapitalizmus, addig a kapitalizmusnak nem szükségszerű eleme a liberális demokrácia.

S természetesen mindegyik modell lehetséges liberális demokratikus és más keretben is.

S persze semmi akadálya, hogy egy ország az egyik modellről a másikra váltson. Lefelé esni simán lehet, pl. Argentína 100 éve egyértelműen sikeres korporatív modell volt (az egyetlen sikeres Latin-Amerikában), mára lassan külföldfüggő modellé lett. Én azt hiszem, ez lesz a sorsa a dél-európai államoknak is, hacsak nem történik jelentős változás.

A kiemelkedés útja pedig a külföldfüggő modellből mindig az államkapitalista modellbe vezetett, minden eddigi sikeres esetben. Így lett pl. Korea és Szingapúr afrikai életszínvonalú országból Nyugat-Európa szintjét elérő ország.

Ha egy külföldfüggő állam felveszi az angolszász modellt, azzal csak rontja helyzetét. Ha pedig a skandináv vagy a korporatív modellt választaná, abból összeomlás lesz, hiszen egyszerűen erre nincs pénze – ezért is marhaság pl. Pogátsa skandináv mániája, az Magyarországon egyszerűen megvalósíthatatlan, csodálkozom, hogy ezt nem látja be.

Aki ez nem látja be, az mindig Skandináviára vagy Dél-Európára szokott hivatkozni, hogy lám ezek felzárkóztak a XX. sz. során államkapitalizmus nélkül is. Viszont ennek oka a politikai helyzet, a hidegháború: amíg volt Szovjetúnió, a nyugati világ vezetői kooptáltak egyes országokat, s nem engedték ezekben a piaci folyamatok teljes érvényesülését, nehogy ezek az országok elszegényedjenek. Ezzel kellett demonstrálni a szovjet tömb felé: lám mennyira jól jár, aki hozzánk tartozik.

Azaz végsősoron a következtetés a téma szemszögéből: Kína természetesen kapitalista, s Kína és Japán között a hasonlóság óriási. Az apró lényegtelen eltérés, hogy míg Japánt az ipari-banki elit vezeti, mely összefonódott az állammal, addig Kínában a pártvezetés jelenti az államot.