Kevesen tudják, Spanyolországban 1964-1969 között egyszerre két Magyarország is jelen volt.
A történet érdekes. A spanyol polgárháború (1936-1939) előtt a helyzet egyértelmű volt: egy darab spanyol kormány volt és egy darab magyar kormány, s ezek egymással diplomáciai kapcsolatban álltak, mindkét országban működött is a másiknak követsége.
A spanyol polgárháború során, mely jogilag azt jelentette: Francisco Franco tábora puccsot követett el a törvényes kormányzat ellen, hirtelen lett egy második kormány is Spanyolországban. Horthyék még a polgárháború vége előtt „átálltak”, azaz az új Franco-kormányzatot ismerték el, még 1937-ben. A budapesti spanyol nagykövet is átállt Franco mellé, azaz nem történt emiatt szakadás. Aztán amikor Francóék megnyerték a polgárháborút, szimplán csak folytatódott a már beállt helyzet.
A vesztes köztársasági fél pedig Mexikóba távozott, ott működött mint száműzetésben lévő kormány (majd a II. vh. után Párizsba költözött). Ez a száműzetésben lévő kormányt természetesen Horthy Magyarországa nem ismerte el.
A változás magyar részről történt 1946-ban: ekkor a magyar állam megszakította kapcsolatait a Franco-kormánnyal, s átállt a száműzetésben lévő spanyol köztársasági kormány mellé, mely át is vette a budapesti spanyol követséget.
Közben amikor Magyarországon 1944 októberében Szálasi jutott hatalomra, a spanyol kormány nem csatlakozott a legtöbb államhoz, mely megszakította kapcsolatát a Szálasi-kormánnyal, de nem is állt Szálasiék mellé hivatalosan – kivártak Madridban mi lesz az egész történet vége, s addig vártak, míg végül Szálasit el nem söpörte a szovjet hadsereg bevonulása. Azaz mindvégig fennállt a hivatalos diplomáciai kapcsolat.
Mivel a száműzetésben lévő spanyol köztársasági kormány nem tudott változást elérni Spanyolországban a világháború után, Franco tábornok sikeresen elkerülte rendszerének sokak által várt beszüntetését a szövetséges hatalmak erejével, így ennek az emigrációs kormánynak a szerepe lassan megszűnt mint tényleges. Hivatalosan Magyarország egyébként egészen 1977-ig diplomáciai kapcsolatban állt ezzel a kormányzattal, de ez immár teljesen jelképes volt: pénzügyi okokból a köztársasági kormányzat megszüntette magyarországi jelenlétét 1950-ben. Így valójában a spanyol követség épülete Budapesten üresen állt majdnem 30 éven keresztül.
Ami viszont Spanyolországot illeti, az nem ismerte el a diplomáciai kapcsolatok Magyarország általi 1946-os megszakítását, hanem továbbra is meghagyta a spanyolországi magyar követség diplomáciai státuszát, elismerve az ott dolgozó, még Horthyék áltak kinevezett diplomaták státuszát is. 1946-ban már csak egy diplomata maradt a madridi magyar követségen: Marosy Ferenc nagykövet.
Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy 1946-1950 között Budapesten hatalmon volt a Magyar Köztársaság ill. 1949-től a Magyar Népköztársaság, s működött a Spanyol Köztársaság nagykövetsége, míg Madridban pedig hatalmon volt a Spanyol Állam (Franco rendszerének hivatalos neve ez volt), s működött a Magyar Királyság nagykövetsége.
1950 után egészen 1969-ig a madridi helyzet viszont továbbra is fennállt: azaz 23 éven keresztül működött Madridban a Magyar Királyság nagykövetsége úgy, hogy immár nem képviselt senkit, csak saját magát. Természetesen ez immár teljesen jelképes szerep volt, csak azért volt ez a követség, hogy Franco ezzel is demonstrálja saját harcos antikommunizmusát. A magyar királyi „követség” eleve csak úgy tudott létezni, hogy a spanyol kormány állta az épület költségeit, a nagykövet fizetését pedig magyar emigránsok dobták össze Habsburg Ottó szervezésében.
Ami Franco harcos antikommunizmusát illeti, van erről egy vicces, de igaz történt. Amikor Kubában hatalomra jutott Castróék rendszere, szinte az egész nem-kommunista világ megszakította a diplomáciai kapcsolatait Kubával (pl. Latin-Amerikában egyedül Mexikó nem tette meg ezt a lépést). Furcsa volt, hogy pont a harcos antikommunista Franco Spanyolországa nem szakította meg diplomáciai kapcsolatait Kubával, fel is tették a kérdést Francónak mi ennek az oka, mire azt válaszolta „a rendes apa akkor se mond le fiáról, ha az bűnöző lett„.
1969-ben a spanyol kormányzat megszüntette a királyi magyar követség diplomáciai státuszát, ekkor már a Kelet-Európával való kapcsolatok normalizálására készült Franco.
A normalizálás kezdete 1965, amikor magyar kereskedelmi kirendeltség létesült Madridban, természetesen diplomáciai státusz nélkül (nagyjából mint ahogy ma Budapesten a tajvani képviselet). Így 1965-1969 között az vicces helyzet volt, hogy Madridban egyszerre létezett a Magyar Királyság nagykövetsége és a Magyar Népköztársaság kereskedelmi képviselete.
Édesapám ismerte az első magyar kereskedelmi tanácsost, s onnan ismerek vicces sztorikat. Többször is megesett, hogy az egyik intézmény postáját tévedésből a másikhoz kézbesítették. A tanácsos mesélte, időnként telefonált „Feri bácsi” és szólt „már megint hozzám jött a leveletek, jöjjön át valaki, hogy odaadhassam„.
Egyébként a helyzet 1977-ben rendeződött végleg. Ekkor a spanyol száműzött kormány hivatalosan megszüntette magát, „átadta” a hatalmat a madridi kormánynak, a madridi kormány pedig elismerte a Magyar Népköztársaságot, ahogy a Magyar Népköztársaság is a spanyol államot, s ismét lett hivatalos diplomáciai kapcsolat a ténylegesen hatalmon lévő kormányzatok között.
