Belenéztem a Két pápa című filmbe, s aztán végig is néztem, Anthony Hopkins kiváló színész.
A rendező igyekezete dicshimnusz készítése volt a jelenlegi római pápa számára, melyben a bátor főpap végre modernizálja a velejéig romlott egyházát. De mivel a színészek jók, maga a történet kiment a rendezők akarata alól, s valami egész más az eredmény.
Két ember, akik mindketten keresztül mentek számos megrázkódtatáson. De míg az egyiknek ettől megerősödött a hite, addig a másik lassan minden hitét elvesztetve, szimpla politikai aktivistává vált. Míg az egyik folyamatosan töpreng, saját magát is vádolja, addig a másik egyre magabiztosabb, komolyan elhíve, hogy ő az igazság letéteményese.
Röviden: egy alázatos, szerény, hívő keresztény és egy pofátlan, hataloméhes ateista.
