Nem fogok beszélni a magyar ballibekről, ők ugyanis nem baloldaliak. Számukra a „baloldal” szó egyszerűen a liberalizmus szinonímája. Ami persze marhaság, mert a liberalizmus a legteljesebben jobboldali eszme.
A bal-jobb jelentése a modernitásban gazdaságfilozófiai kérdés. Jobboldali az, aki a tőke oldalán áll, abban hisz, hogy a tőke érdekeit kell nézni, mert csak a tőke termel gazdagságot, s csak a megtermelt gazdagságból lehet jólét, ami úgy lesz általános a társadalomban, hogy a jólét úgymond lecsorog a tőkétől a társadalom többségére. Ezzel szemben a baloldal a munka oldalán áll, azt mondja, a tőke csakis a munka által képes gazdagságot termelni, így eleve igazságtalan, ha a megtermelt gazdagságot teljes egészében a tőkének adjuk, továbbá nem bízhatjuk a tőkére annak eldöntését, milyen módon jut jóléthez a társadalom.
A konzervatív-progresszív vita egy egészen más ügy. Baloldali lehet konzervatív vagy progresszív, ahogy jobboldali is lehet konzervatív vagy progresszív. A félreértés onnan ered, hogy sokszor nevezik a konzervatívot jobbosnak, a progresszívet meg balosnak, de ez kulturális értelmű jobb-bal, ami nem azonos a gazdaságfilozófiai értelemmel.
A mai modern baloldalon belül a vita arról szól, hogy mi a fontosabb. Mert abban egyetértés van, hogy baloldalinak kell lenni (gazdaságpolitikai értelemben) és progresszívank is kell lenni. (Ez eltérés a klasszikus baloldallal szemben, ahol nem kötelező progresszívnak is lenni.)
Az egyik oldal azt mondja – ez kb. Schiffer álláspontja -, hogy a baloldaliság a fontosabb, s a progresszívizmus csak következmény, ezért nem szabad szövetkezni a jobboldali, azaz liberális progresszívokkal, ez ugyanis éppen a legfontosabb értékeket semmisíti meg. Hiszen ez esélyt ad a jobboldalnak arra, hogy progresszív értékeket hirdetve megsemmisítse a baloldalt.
A gyakorlatban ez a korai LMP politikája: nem összefogni a ballibekkel, akik a valóságban jobbos progresszívek.
A másik oldal viszont azt mondja, a közös konzervatív ellenség legyőzése a legfontosabb, ezért igenis szövetkezni kell a liberális progresszívekkel, majd valahogy „belülről” kell a jobbosokat balra tolni.
Én persze személyesen kívülálló vagyok, bár nyilván közelebb áll hozzám a baloldali és a konzervatív oldal.
