Költöztem. Messzire.
Kegyetlenül kidobtam sok fontos tárgyat.
Ráeszméltem, hogy sznobizmus például folyóiratokat gyűjteni. A folyóiratokat olvasni kell, majd kidobni. Aki gyűjti őket, az jellemzően nem is olvassa el őket, csak beléjük lapoz, s “majd elolvasom” hozzáállással beteszi a lapot a gyűjteménybe, s aztán soha többé nem nyúl hozzá. Dehát akkor minek veszi? Nem azért veszi a folyóiratot, hogy megismerkedjen a tartalmával? Ha nem, akkor ez csupán egy tudálékos sznob.
Évekig én is gyűjtöttem több folyóiratot. De most a költözést felhasználtam a dolgok tisztába tételére. Talán egy mázsa ment a szemétbe. Történelmi, irodalmi, földrajzi, közéleti folyóiratok. Az egy mázsából fél kiló maradt: néhány térképmelléklet a National Geographic-ból.
S sok régi levelet is kidobtam. Nem kellenek. S ma sem gyűjtöm az emaileket, csak azt mentem el, ami fontos, minden mást azonnal törlök.
Az információ ugyanis önmagában semmit sem ér. Csak az az információ értékes, amit feldolgoztunk agyunkkal.
Kidobom tehát, mert kell. Kell az információ, az, amit leszűrtem és elhelyeztem a fejemben. A porosodó papír viszont nem kell. Minek kellene?