Nagyrészt közhelyes beszélgetés, de a hangulat miatt érdemes volt megnézni.
Röviden összefoglalom.
Elmúltak a régi szép idők, amikor kevés kézben volt a tájékoztatás, s gyakorlatilag egy maroknyi nekünk elkötelezett szerkesztő kezében volt egész országok nyilvánossága.
Jött az internet, melynek eleinte örültünk mint majom a farkának, mert azt hittük, hála az új technológiáknak meg fogjuk törni a nekünk nem tetsző országok információmonopóliumát. S ezután ott is a mi embereink uralnak el majd mindent. Hiszen arra számítottunk, most a maroknyi szerkesztőnk immár ott is diktálni fog, ahol eddig pedig az ellenségeink diktáltak.
Sajnos pofára estünk. Az tény, hogy az ellenség elvesztette a monopóliumát otthon, de meglepi lett: mi is elvesztettük itthon. Plusz kiderült: a mi lakosságunk se megbízható, elkezdett többrétűen tájékozódni, már nem hisz el mindent kapásból.
S még az addig milliós hasznot hozó médiáink is mennek a csőd felé.
Lépni kell tehát. Hiszen micsoda dolog az, hogy visszaélve a szólásszabadsággal egyesek azt írják és mondják, ami nekünk nem tetszik! Tiltás kell, de legalábbis pénzügyi ellehetetlenítés. A bértrollok és az őrültek ellen, mert mindenki aki nem mi vagyunk, az vagy az egyik vagy a másik.
S a legfontosabb: meg kell nevelni az embereket, hogy sokrétűen művelt jómódó gondolkodó polgárok legyenek. Sokrétűen művelt jómódó gondolkodó polgár pedig az, aki velünk mindenben egyetért.
A kisember meg ásít.
