A szovjet rendszerben a kritika sokkal kevésbé volt lehetséges, mint a Kádár-rendszerben. Nemhogy Tanú jellegű filmek elképzelhetetlenek voltak vagy Hofi típusú házi humoristák, de enyhébb típusú kritika se volt engedett.
A kritikának nagyon politikamentesnek és többszörösen rejtettnek kellett lennie, hogy átmenjen a cenzúrán.
Ennek két fő alakja volt: a vers – s különösen a megzenésített vers – és a sci-fi.
Az előbbi jobban ismert. Fő alakja Vlagyimir Viszockij színész, költő, énekes, aki saját verseit adta elő megzenésítve, s olyan népszerű lett szamizdat módon terjedve, hogy végül a hatóság jobbnak látta beemelni őt a hivatalos nyilvánosságba. Sose kritizálta magát a politikai rendszert, de művei a szovjet valóság abszurditásairól szóltak.
A sci-fi esetében a kritika még inkább rejtett. Kedvenc szovjet filmemről már írtam, de íme egy szovjet sci-fi szerző, Vagyim Sefner (1915-2002). A „Sefner” név magyarázata: az író az Oroszországba települt németek utódja.
A legröhejesebb leírása a szovjet gondolkozásnak Szerény zseni c. novellájában szerepel, mely magyarul is megjelent a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban a 70-es évek végén.
A főhős egy fiatal tudós, aki folyamatosan feltalál fantasztikus dolgokat, melyek azonban az égvilágon semmire se használhatók a gyakorlati életben.
Fő találmánya a hibátlan konzervnyitó, melyet elnevez Gépi Univerzális Konzervnyitó Egységnek, mellyel azonban van egy kis gond: 5 tonna a súlya és vasbeton alapozás szükséges hozzá. De semmi baj, a feltaláló ezt is megoldja, Konzervnyitó Egység ugyanis nem minden háztartásban lesz, hanem minden városnegyedben egy-egy, mégpedig Egységes Városi Konzervnyitó Központ néven. A háziassszont fogja a kinyitandó konzervjét, elutazik a legközelebbi Egységes Városi Konzervnyitó Központba, ott leadja a konzervet a recepciósnak, kifizeti az 5 kopejka díjat, majd nyugtát kap. A recepciós címkét tesz a konzervre, azt szállítószalagra helyezi. A háziasszony pedig leül a váróteremben egy kényelmes karosszékbe, megnéz egy rövidfilmet a konzerviparról, majd hamarosan szólítják nyugtája alapján, aztán nyugtája leadása ellenében megkapja a kinyitott konzervet, s már utazhat is haza.
Ma ez röhejesnek tűnik, de tényleg kb. így működött a szovjet tervgazdaság, ilyen volt a mögöttes logikája.
