Kötelező volt-e “komcsinak” lenni?

By | 2021-08-05

Kötelező volt-e “komcsinak” lenni a Kádár-rendszerben? “Komcsi” alatt persze nem kommunizmusban hívő embert értve, hanem valamely társadalmi szervezetben való tagságot.

Kezdjük alulról. A kisdobosok és az úttörők. Az általános iskolai alsó tagozat és a felső tagozat ifjúsági szervezete. Ezekben a tagság automatikus volt, senkit sem kérdeztek, belép-e. Az is belépettnek számított, aki el se ment az avatásra. Egyszerűen az iskolai tanulói státusz része volt a kisdobos/úttörő tagság.

Az iskolai ünneplő egyenruha azonos volt a kisdobos és úttörő viselettel. A “holnap gyere ünneplőben” felső tagozaton azt jelentette, gyere fehér ingben és úttörőnyakkendőben.

Saját személyes tapasztalatom a 70-es évekből van. Ekkor mindez teljes formalitás volt. Komolyan véve csak iskolai ünnepeken volt, amikor pl. behozták a “csapat” zászlaját – az iskola egy úttörőcsapatot alkotott, ez rajokra oszlott, minden osztály egy-egy raj volt. A rajok pedig örsökre oszlottak, ez volt az egyetlen szint, ahol szabad választás volt: jellemzően baráti társaságok alapján alakultak az örsök.

A csapatoknak, a rajoknak, örsöknek volt nevük. A csapatok nevét az iskolai vezetés adta, a miénk pl. “Ságvári Endre” volt. A rajok és örsök nevét megszavazták a diákok, a tanárok csak akkor szóltak bele, ha valami “hülyeség” nyert a szavazáson. Nálunk az osztálytársak a “Richard Nixon Raj” nevet választották, ez jó viccnek tűnt, de aztán jött az osztályfőnök, aki bejelentette, ez marhaság, s átnevezett minket, így végül “Táncsis Mihály Raj” lettünk.

Iskolai ünnepeken kívül a kisdobosok és az úttörők nem foglalkoztak semmivel az égvilágon, s ha mégis, annak nem volt politikai jelentősége.

A következő szint a KISZ. A tagság – különösen Budapesten – nem volt kötelező. Országosan nagyjából 80 % volt a tagsági arány. Jellemzően azok nem léptek be, akik nem akartak továbbtanulni. Egészen 1985-ig az egyetemi felvételihez kellett KISZ-ajánlás, bár KISZ-tagság nem, így a nemtagnak is adott az iskolai KISZ-bizottság jellemzést. A legtöbben azonban úgy érezték, nem érdemes kockáztatni a felvételin a nemtagsággal, így beléptek a KISZ-be, ennek következménye, hogy az egyemisták közt a KISZ-tagok aránya 90 % felett volt.

Ahol egyáltalán nem lehetett KISZ-tagnak lenni, az a kevés egyházi középiskola. Ezekben ugyanis nem működött KISZ-szervezet. Egyházi iskolai érettségivel nem lehetett felvételizne egy sor szakra.

Elvileg a fiatal dolgozók is lehettek KISZ-tagok, de ott a tagság ritka volt, 20 % körüli. Azaz a KISZ elsősorban az oktatási intézményben tanulás kellékének számított.

A KISZ-tagság a legtöbb esetben formális volt, azaz gyakorlatilag baráti összejöveteleket neveztek el KISZ-gyűléseknek. Kivételt jelentettek a karriert csinálni akarók: őket kellemzően valódi feladattal látták el, pl. úttörők “patronálásával”.

A dolgozók között volt a szocialista brigádmozgalom, ebben kötelező volt részt venni, ha az adott munkahelyen volt brigádmozgalom (általában volt, leszámítva a kis cégeket). Szintén a munkaviszony automatikus része volt a szakszervezeti tagság. Emlékeztető: Kádár alatt a szakszervezet nem a dolgozók érdekvédemi szervezete volt, hanem a cégvezetés része. Hivatalosan nem volt kötelező persze szakszervezeti tagnak lenni, de az emberek 99+ %-a belépett, mert a vállalatok egy sor tevékenységüket a szakszervezeteken keresztül intézték, pl. az üdülőbe való beutalókat.

A csúcsszervezet persze a Párt volt. Itt a tagság nem volt egyáltalán kötelező, a dolgozók alig ötöde volt tag. Viszont munkahelyi karrierhez kötelező volt párttagnak lenni, pl. iskolaigazgató csak párttag lehetett. Az, hogy egy adott munkahelyen milyen szintig lehetett eljutni párttagság nélkül, az adott munkahely politikai jelentőségétől függött.

Egyébként minden más szervezet is hivatalosan kommunista volt. Én ifjúsági tag voltam a Horgász Szövetségben és a Bélyeggyűjtő Szövetségben. Mindkettőnek az alapszabályában szerepelt, hogy “segítjük a munkás-paraszt hatalmat, a szocializmus építését”. Persze ennek a valós jelentősége nulla volt, kb. 50-szer volt bélyeggyűjtő gyűlésen a 70-es években, ez alatt egyszer se hallottam a “néphatalomról”.

ez én vagyok 1980-ban, úttörőkorban