Csak arról írok, ami nem közismert.
A kurdok létszáma:
- Irakban a lakosság 24 %-a, azaz 8,8 millió fő,
- Iránban a lakosság 10 %-a, azaz 8 millió fő
- Szíriában a lakosság 9 %-a, azaz 1,7 millió fő
- Törökországban a lakosság 9 %-a, azaz 7 millió fő (ez a szám a legkevésbé megbízható, mert nincs hivatalos statisztika, a kurdok szerint a kurd arány Törökországban ennek a duplája).
A kurd nyelvnek három, kölcsönösen nem érthető nyelvjárása van: északi, középső, déli. A különböző nyelvjárás nem befolyásolja az identitást, az nemzeti identitás egyértelműen egységes.
Az északit Törökországban és Szíriában beszélik, valamint az iraki kurd terület északi részén és az iráni kurd terület északkeleti (a tütkmén határ mentén) és északnyugati (a szír határ mentén) részén, ennek írása latinbetűs, a török ábécé verziója, de az iraki és iráni kurdok mégse ezt, hanem az arabbetűs ábécét használják. A középsőt az iraki kurd terület középső részén és az iráni kurd terület legkeletibb részén beszélik, arabbetűs az írása, a perzsa ábécé verziója. A délit az iraki kurd terület és az iráni kurd terület déli részén beszélik, arabbetűs az írása, azonos a középső nyelvjárás ábécéjével. Anyanyelvi beszélők száma: északi: – 15 milió, középső – 4,5 millió, déli – 6 millió.
Mi is a mostani helyzet? Független kurd államot nem akar jelenleg szinte senki. A 4 állam, melynek a területén él a kurd nép érthető okokból nem akarja ez: senki se akarja a saját területe egy részét elveszteni.
A legnagyobb ellenző ezek közül természetesen Törökország, Törökország vesztene el a legtöbb területet, s számára lenne ez a legnagyobb katasztrófa. Nem véletlenül, nemréggel ezelőttig a török álláspont az volt, hogy kurdok nem is léteznek, hanem ők mesterségesen perzsa nyelvűvé lett „hegyi törökök”, akiknek visszahonosítása a török nemzetbe sikeresen folyik, s ez ellen csak a kommunista terroristák harcolnak.
Tulajdonképpen egyetlen tényező, mely érdekelt lett volna a kurd függetlenségben: a zsidók. Ők is csak azon alapon, hogy minél kisebbek és gyengébbek a régió muszlim államai, annál könnyebb Izrael biztonságát fenntartani. De Izrael se érdekelt annyira, hogy aktívan közbelépjen.
A nyugat elsősorban a káoszban volt érdekelt, jól jött neki a hossszú és kilátástalan háború eddig is, szerette volna ezt még elhúzni évekig. S most maga a nyugat vezetője, Trump állította le mindezt. Trump ebben is szakít a hagyományos nyugati hozzáállással: kivonul a térségből, azt nem tekintve elsőrendű amerikai érdeknek, a nyugat általános érdekei pedig nem érdeklik őt, ha azok nem elsőrendő amerikai érdekek is egyben.
Vicces volt látni a szerdai Trump-beszéd után a liberális megmondóembereket. Az amerikai hadsereg ereje nélkül ugyanis, ők is tudják, csak a pofájuk járhat. Egyetlen nyugat-európai hadsereg se merészelne beavatkozni Szíriában önmagában: gyengék is, ostobák is, s akaraterejük sincs.
Oroszország érdekei viszont alapot szolgáltattak a békés rendezésre:
- Törökország elidegenítése a NATO-tól,
- az oroszbarát szíriai legitím kormányzat számára az ország egész területének átadása,
- a kurdok visszatérítése az orosz oldalra, megmutatva nekik, ezentúl ne bízzanak a nyugatban,
- az Iszlám Állam feléledésének megakadályozása,
- s persze annak ismételt bizonyítása, most már az USA ellenjegyzéséve is, hogy Oroszország ismét nagyhatalom.
Mi is történt? Lesz Szíriában kurd autonómia, olyan módon, ahogy Irakban. A szír kormányzat, mely korábban ellenezte a kurd autonómiát, most belement ebbe: a kurdok a kormány számára mindenképpen a kisebbrossza a nyugatról pénzelt iszlamista ellenzékkel szemben. A kurdok cserébe elfogadják, hogy a szír-török határt a szír központi kormányzat fogja ellenőrizni, jelenleg orosz támogatással, így megszűnik a lehetőség a törökországi és a szíriai kurdok egységére.
Törökország pedig ismét időt nyert, hogy ne oldja meg saját belföldi kurd kérdését. Ami egyébként azt mutatja, a törökök képtelenek hosszú távon gondolkodni. De, végülis ezt csinálják immár 200 éve.
A szír kormány pedig hamarosan hozzákezdhet az ország északnyugati részében lévő, jelenleg immár egyetlen ellenzéki irányítás alatti rész visszaszerzésébe, Immár se a nyugat, se Törökország nem fog ebbe beleszólni.
Az idő meg a kurdoknak dolgozik.