Letettem a lenini próbatételt

By | 2025-01-31
Megosztás:

Nemrég írtam a lenini próbatételről.

A múlt héten letettem ismét, persze a liberális verziót.

Mivel 2007 óta folyamatosan multi-alkalmazott vagyok, rendszeresen részese vagyok a multilét 5 nagy rítusának, ezek:

  • a csapatépítés: szerencsére ez alól eddig, egyetlen alkalom kivételével, sikerült kihúznom magamat,
  • a hülye jelszavak közti dolgozás: ez alól egyetlen módon tudja magát az ember kivonni, ha home office-ban van, ekkor csak a szolgálati számítógépén látja a baromságokat,
  • a felesleges tréningek, ezek a közhelyosztó-motiváló-személyiségfejlesztő, teljesen haszontalan, bizarr izék,
  • a céges ünnepek, ezeken különböző képeket vetítenek, majd a nagyfőnök beszédet mond, hogy milyen fényes jövő vár ránk,
  • a „lenini próbatétel”, ezek olyan tanfolyamok, melyek után vizsgázni is kell az anyagból.

2007 óta a jelenlegi a hetedik munkahelyem – nettó: a hatodik -, szóval rendkívül tapasztalt multi-dolgozó vagyok, nehéz engem bármivel is meglepni.

A vizsgázós tanfolyamokon a módszerem az, hogy elindítom a tananyagot a rendszerben, majd nem nézem, nem hallgatom, s így vizsgázom aztán. Eddig, az esetek 95 %-ában ez bejött, mert a vizsga megcsinálható józan ész alapján is.

Olyan ez, mint annak idején a marxizmus vizsga az egyetemen: elég volt ismerni 4-5 alapmondatot, aztán ezeket kreatívan kombinálva választ lehetett adni minden létező kérdésre.

A múlt héten észrevettem a céges profilomban: immár 7-8 elvégzetlen tanfolyamom van, ami túl sok, egy idő után a csoportvezető jelzést kap, szóval érdemes ezeket megcsinálni. Egyik nap délután 14 órakor elindítottam egymás után őket, s le is futott mindegyik 17-re. Az egyik keményebb eset volt, mert kattintgatni is kellett közben, ilyenkor a hangot leviszem nullára, így kattintgatom végig. Közben Szergej Sz. Pimenov orosz teológus-filozófus előadását hallgattam fejhallgatón, nemrég találtam rá, rendkívüli előadó – ajánlom mindenkinek, aki érti a nyelvet.

Aztán elindítottam a vizsgákat is, ezek ilyen választós tesztek. A legegyszerűbben 4 kérdéses volt, a legnehezebben 10.

Az eredményem fenomenális: mindegyik tesztet 100 %-ot teljesítettem, pedig a követelmény csak 80 %, csak egyen mentem le 85 %-ra, mert ott egy vagy két kérdésre nem tudtam kitalálni a helyes választ.

Azt hiszem, ezzel el is mondtam, mi a tanfolyamok valós értéke: szimpla józan ész és a céges logika ismerete alapján kitalálható minden kérdésre a válasz. Pont mint annak idején a marxista ideológiai vizsgákon. Persze, mert maga az eszme pont ugyanannyit ér: semmit.

Csak egy példa, az egyik tanfolyam neve „Adatvédelem”, ez egy 45 perces tananyag. Tele ostoba képekkel, sületlenségekkel. A vizsgán az egyik tesztkérdés:

  • Odamész az irodai nyomtatóhoz, ott a tálcán egy önéletrajzot látsz, mit teszel?
    • a: Hívod a rendőrséget.
    • b: Beleolvasol, hátha van benne valami érdekes.
    • c: Ott hagyod, hiszen nem te nyomtattad ki – majd csak jön valaki és elviszi.
    • d: Fogod a papírt és elviszed az Adatvédelmi Osztályra.

Én egyébként a „c” verziót csinálom ilyen esetben, de könnyedén kitalálható: a „d” a helyes válasz. Bevallom: nekem személyesen halvány fogalmam sincs, nálunk hol van ez az Adatvédelmi Osztály – szerintem a teszt összeállítója se tudja, így nem tett fel olyan kérdést, hogy pl. „melyik emeleten van az Adatvédelmi Osztály?” – na egy ilyen kérdésen tömeges bukás lett volna az eredmény, valószínűleg senki se tudja a választ az Adatvédelmi Osztály dolgozóin kívül.

A fiatal kollégáknak persze nehezebb, ők nem éltek a kommunizmusban vagy akkoriban legfeljebb óvodások voltak, így nincs meg a megfelelő marxista vizsga hátterük, ami miatt néha-néha bajba kerülnek az ilyen tesztekkel. Persze ők se nézik meg a tananyagot – pár fiatal kolléga bevallotta nekem ezt -, de ők meg úgy vizsgáznak, hogy a kérdéseket bemásolják a Google-ba: szinte nincs eset, hogy ne legyen meg a válasz valahol az első találatok között! A legmodernebb kollégák pedig immár az AI-szolgáltatásokat használják.