Leviatán (Левиафан) a címe a tavalyi év egyik leghíresebb orosz filmjének.
A film művészileg tökéletes, a színészi játék kiváló. Tulajdonképpen a film fő üzenete nem idegen cseppet sem az orosz hagyományoktól: a kisember harca a hatalom ellen, mely harc a kisember totális vereségével végződik.
A történet nagyjából a bibliai Jób történetének modern változata. Egy vidéki orosz kisvárosban a helyi korrupt polgármester gyakorlatilag élet-halál ura. A polgármester többek között kedvet kap a főszereplő telkére is. Azt meg is szerzi teljesen hamis papírok alapján, ráadésul jóval a piaci ár alatt. A főszereplő hiába fordul bírósághoz, a bíróság is a polgármester kezében van. Miután a főszereplő nem nyugszik bele, hamis vádakkal (a helyi rendőrség és ügyészség vezetői a polgármester haverjai) börtönbe juttatják. A polgármester csak egyetlen alkalommal inog meg, amikor megjelenik a főszereplő moszkvai ügyvéd barátja a színen, ugyanis azt hiszi róla, valami fontos személy embere lehet az illető. Miután azonban kiderül, hogy ez nincs így, az ügyvédet megfélemlítik, s az visszamegy Moszkvába, cserben hagyva ügyfelét.
Mellékszálként mindeközben kiderül: a főszereplőn kívül mindenki gazember. Az ügyvéd valójában a főszereplő feleségének a szeretője, s célja a nőt elszöktetni. A nő pedig, miután az ügyvéd elmenekül és elhagyja őt, öngyilkos lesz. A család két legjobb barátja sem segít. Amikor a főszereplő börtönbe kerül, befogadják annak fiát, de ezt is csak az állami támogatás miatt.
Az egyházközségi pap nem segít, hanem ehelyett szidja a főszereplőt, hogy nem jár eleget templomba. A püspök pedig korrupt, s a polgármester cimborája.
A főszereplők és a rendező
A főszereplő mindvégig azt hiszi, a telke azért kell a polgármesternek, hogy azon szállodát építsen. A film végén azonban kiderül: a telek valójában az Egyháznak kellett, új templom építése céljából.
A film végén az új templomban mise után a püspök szentbeszédet mond, melyben ostorozza az egyházellenes erőket, s megemlíti, hogy szerencsére vannak jó emberek is, aki buzgón adományoznak Isten ügye számára, a polgármesterre utalva.
A helyzet az, hogy a film összes eleme valósághű, azaz mindez valóban megesik Oroszországban, de így együtt az egész mégis hazug. Különösen az tűnt abszurdnak, hogy a filmben két alkalommal is említésre kerül a Pussy Riot nevű orosz együttes akciója: három buta liba keresztényellenes gyűlöletbűncselekménye egy moszkvai teplomban, melyért kettőjüket a hármuk közül börtönbüntetésre ítéltek, s ez az említés az adott környezetben kifejezetten pozitív.
Oroszország nem ilyen.
Hozzá kell tenni még valamit: a filmet az orosz Kulturális Minisztérium filmalapja finanszírozta. Ekkora hihetetlenül kőkemény diktatúra uralkodik Putyin országában: az állam ilyen filmeket finanszíroz…