Modern makacs ballib mítosz: itt a mindig felületes Konok adja elő.
A mítosz szerint: ha nem lett volna rendszerváltozás, akkor ma Orbán lenne az MSZMP KB első titkára.
Teljesen történelmietlen feltételezés. A Kádár-rendszer elitkiválasztó mechanizmusa ugyanis leginkább 2-féle volt: a párton belüli szervezetben az előremenetel, lásd városi, majd megyei vezetőség, majd onnan a legfelsőbb vezetés, s még a KISZ apparátusa.
Tulajdonképpen ez volt az egész szovjet blokkban a normál előremenetel útja. A nagy példa., a Szovjetunió esete is ez volt. Az összes posztsztálini szovjet vezér karrierje így ment:
- Hruscsov – 1935 megyei párttitkár, 1936 KB-tag, 1938 köztársasági párttitkár, 1939 PB-tag, 1953: első titkár,
- Brezsnyev: 1946 megyei párttitkár, 1950 köztársasági párttitkár, 1952 KB-tag, 1957 PB-tag, 1964: főtitkár,
- Andropov: 1940 köztársasági Komszomol-titkár, 1957 KB-osztályvezető, 1961 KB-tag, 1962 KB-titkár, 1967 PB-tag, 1982 főtitkár,
- Csernyenko: 1945 megyei párttitkár, 1956 KB-osztályvezető, 1960 KB-tag, 1976 KB-titkár, 1978: PB-tag, 1984 főtitkár,
- Gorbacsov: 1970 megyei párttitkár, 1971 KB-tag, 1978 KB-titkár, 1980: PB-tag, 1985 főtitkár,
S Magyarországon ugyanez volt: Kádár utódja, Grósz Károly pl. megyei pártvezetőből emelkedett ki az országos vezetés tagjává.
Ami biztos: aki se nem futott be KISZ-karriert, se pártkarriert, az nem volt esélyes. Olyan meg végképp nem, aki a KISZ ellenében alakított szervezetet.
Egyébként amikor Gyurcsány lett a kormányfő 2004-ben, volt egy hasonló, csak „jobbos” vicc: „Ha nem lett volna rendszerváltozás, most ki lenne az ország vezetője?” – „Gyurcsány Ferenc”, ami bár közelebb áll a valósághoz, mégse valószínű, a kommunista rendszer szokásai miatt szinte kizárható, hogy egy pártfunkcionárius 43 évesen fel tudott volna érni a csúcsra.