Számtalanszor el lett mondva szakértők által, a magyar emberek buborékban élnek. S aki meg nem, azt nem érdekli eleve a közélet. Csak egy vékony, profi módon politizáló réteg követi rendszeresen a vele ellenséges tábort, annak médiáit, de az átlag politizáló ember nem.
Ez persze nagy részben igaz. De szerintem a két buborék messze nem azonos keménységű.
A „baloldali” buborék – nevezzük így, bár sokszor elmondtam, a magát baloldalinak nevező magyar ellenzék nem baloldali a szó eredeti, valós értelmében – azonban sokkal-sokkal áthatolhatatlanabb, mint a „jobboldali”.
A ballib narratíva ellenére, mely szerint a jobboldali szavazók nagy része azért szavaz így, mert nem jut máshoz, csak jobboldali médiákhoz, ez pontosan ellenkezőleg van.
Az átlag jobboldali politikafogyasztó ember sokkal hajlamosabb baloldali médiákat fogyasztani, mint fordítva. Ha másért nem, kiváncsiságból. A jobboldali emberek nagy többsége nem gondolja, hogy a baloldal hülyékből áll, akik hülyeségeket terjesztenek, egyszerűen csak elveti a baloldali értékrendet.
Ezzel szemben a baloldali emberek zöme komolyan hiszi, hogy a jobboldal az csupa megtévesztett vagy lefizetett, esetleg rendkívül primitív alak, akik semmi értékeset nem képesek mondani, így megismerkedni véleményükkel teljesen felesleges. Lásd erről a népszerű ballib hitet, mely szerint az igazi újságíró az csakis baloldali lehet (ez a „független újságíró”), míg a jobboldali újságíró az nem is újságíró, csak magát annak hazudó propagandista bértollnok.
Valójában mindezen sokat nyer a jobboldal. A baloldal politikusai folyamatos megfelelési kényszerben élnek ugyanis, minden pillanatban meg kell felelniük a politikailag aktív baloldali szavazók felé, akik igénylik: a baloldali politikusok ismételgessék a fenti baloldali tévhiteket. Aki ezt nem teszi, s eltér az elvárttól, az gyorsan megkapja a „fideszbérenc” minősítést.
Amikor pedig egy politikus nem a valóság alapján politizál, hanem tévhitek alapján, az szinte mindig kudarchoz vezet. Ami nekünk persze jó hír.
